... hangzik a kérdés K.-tól.
Többnyire azt válaszolom rá, hogy a seggvakarástól és nem ecsetelem a napi teendőimet. Minek?
Hiszen feltette a kérdést.
Tegnap 4:45-kor keltem. Reggelit készítettem Dének, magamnak. Összevakartam magamat, a gyereket, megreggeliztünk. Dé a kakaóját szendviccsel én a fekete teámat a cigimmel. A város két legtávolabbi pontján lakunk és dolgozunk. Fél 7-re Dé oviban, én munkában.
Fél 3-ig egyszer álltam fel az irodai székemből, amikor elugrottam a gyerek szülinapi bulijának költségeinek rendezése okán, majd Vidanetes szerőzést módosítottam, Dének ruhát vásároltam. 14:30-kor elrohantam az óvodába, felnyaláboltam a gyereket a 4213587218522187961 darab létszükségletű kiegészítőjével együtt, majd indultunk haza.
Otthon kutya várt, helyesebben: nem engem várt, hanem valakit, aki végre leviszi. Dé uzsonnázott, majd elvittem lovagolni, ott 1 órát dekkoltam. Később elmentünk bevásárolni, főztem, hogy a "te miben fáradsz el" kérdést feltevő másnap jól lakhasson munkahelyén a főtt ételből.
Tornáztam 20 percet. Vacsoráztattam gyereket-állatot. Emmet újra levittem, barátot vendégül láttam, fürdővizet készítettem, nyomtatványt töltöttem ki. Miközben bedobtam egy mosást, edzős holmit pakoltam össze, gyümölcsnapra készültem oviba, ágyat vetettem, mosogattam, majd kiteregettem, elpakoltam a hűtőbe bedobozolva, csokikával megspékelve a holnapi ebédjét Kának. Összerámoltam a lakást.
Fürdés után ért haza apa. Letette Dét aludni és hulla fáradtan a kanapéra-rogyás közepén megkérdezte mit főztem vacsorára?!
"Ma nem fáradtam el, mert nem csináltam semmit! Vacsorát sem! Mondhatod mi legyen az esti program!"
Rögtön megértette, hogy amíg ő dolgozik - igaz a túlórák miatt későn ér haza -, addig én a hátamon viszek mindent egyben. Tudom, hogy más gyerekes feleségek is ugyanezt csinálják ... én csináltam ezt sokkal szarabb helyzetben 3,5 évig ... de engem ez nem vigasztal. Az tetszene, ha Kával cserélhetnék ... csak egy hétre.