A héten kiscsaládunk népes tagjai izgatottan várnak:

Dé az iskolai felvételi papírját

Én és Ká a hitelügyintéző telefonját, hogy megmondja kaptunk-e, ha igen mennyit? Mármint hitelt.

M, a kutya mondjuk sokkal régebben vár arra, hogy végre eljusson kozmetikushoz. Ami természetesen az én saram ... egyszerűen nincs időm elvinni. Igyekszem pótolni a hiányosságaimat, ezért most felhívtam a Anitát és 3-án megkopasztja Emmet.

A hétre szánt szándékkal semmit sem terveztem. Természetesen ilyenkor órák alatt felsorakoznak az elintéznivalók és képes vagyok teleírni a naptáram teendőkkel már hétfőn reggel. Így is sok dolgom van - mint mindig - de nagyon igyekszem nem ráfeszülve megoldani.

A héten 4-, jövő héten 3 napot fogok dolgozni. Április 4-én lesz 10 éve, hogy Ká felesége lettem. Elbújunk a Bakonyba ismét 3 napra. Ugyanoda, ahonnan hazaérkezve kezdődött a hajhullásom. Szembe kell vele néznem. Tudom, hogy nem azért hullott ki, mert ott voltunk, mégis van egy kis zizi az emlékek miatt. Most szeretném, ha legalább az egyik nap kirándulnánk, a további napokon egymással foglalkoznánk.

Ma szeretnék futni, a múlt hét teljesen kimaradt.

Jön a gázszerelő is és talán 2 hét után lesz normális kazánunk.

Most pedig megyek Déért az oviba.

Dé beteg volt. Én beteg vagyok. Ká beteg lesz. Ezt a hónapot sem úsztuk meg egészségesen, pedig a február már kecsegtetett némi fénnyel az alagút végén.

Dének tüdőgyulladása volt. 1,5 hét masszív 39-40 fokos láz, emellé egy oroszlánüvöltéssel kombinált felnőtt jeti köhögése párosult. Dé nagyon jó beteg - ha lehet ilyet mondani - szobanövény kategóriába megy át. Inni kér és csak van. Nem ugrál, nem szüttyög, nem hisztizik, csak fekszik.

Pénteken reggel belázasodott  - nem folyt az orra, nem köhögött -, aznap nem vittem el orvoshoz bízva abban, mint az eddigi betegségeknél pikk-pakk elmúlik. Tudom, szörnyű anya vagyok, hogy azonnal nem rohantam vele dokihoz, a betegebbnél-betegebb gyerekek közé, csak kivártam, hátha elmúlik ez is 3 nap alatt, mint minden más esetben. Hétfőn reggel a gyerekorvosnál kezdtünk. Homeós cuccokat adott, azt kellett szednie, tiszta volt a tüdeje. Szerdán már nagyon köhögött, visszavittem a 4 napos hosszúhétvégére való tekintettel. Akkor már tüdőgyuszija volt.

Ká teljesen kiborult, milyen ez doki ... azonnal orvost váltunk, hogy nem lehet észrevenni -... tiszta idióta volt ... mondtam neki, ha belázasodik legközelebb úgy, hogy mellette semmi tünete nincs ... vagy nincs láza, de taknya-nyála egybefolyik, azonnal orvoshoz kell fordulni, mert biztosan tüdőgyulladása lesz.

Most én vagyok beteg. Természetesen nem mentem el orvoshoz, mert dolgoznom kell.

Úgyhogy Dé holnap szépen leköltözködik anyámékhoz, hogy külön legyünk egy kicsit, mert január óta váltásban fertőzzük egymást.

Március 14-én ESTE elromlott a kazánunk. Ez a tipikusan: vigyázz mit kívánsz! történés (a múltkor nagyon alacsony volt a nyomás, most túl magas). 3,2 Bar a nyomás az 1-1,5 bar helyett rajta minden egyes melegvíznyitáskor, fűtésrendszer beindításkor. Nem attól félek, hogy felrobbanunk, mert ott a biztonsági szelep, ami kiold csak ha pont akkor történik, amikor nem vagyunk otthon, akkor elázunk ... egyik sem jó. Főleg, miután eladtuk már az ingatlanunkat. Természetesen tegnap tudott jönni a szerelő. Hétvégén vagy meleg vizünk volt, vagy fűtésünk és állandó leengedés alatt a rendszer. A kettő nem ment egyszerre.  A mester megállapította mi a baja a kazánnak. Amit ugye már telefonban is elmondtunk neki és mi is tudunk napok óta. Szerencsére nem kért pénzt a kiszállásért, mert ellenkező esetben a fejére húzom a pumpáját. Jön legközelebb, azt ne kérdezzem, mikor, de jön, és vesz rá szelepet meg minden szart, ami kell hozzá.

Elkészült Bubu. Megy, mint az álom ... 118 ezer Ft.

Megtörtént az értékbecslés az ingatlanon, amit meg kívánunk vásárolni. 24 millió lett az értéke, úgyhogy teljesen jó áron vettük. A bank 19,6-ba fogja beszámítani, így is elég lesz a hitelünk felvételéhez. Ma voltam bent a bankba aláírni a befogadói kérelmet és kipengettem a 31.668,- Ft-ot ami az értékbecslés díja és nem jár vissza. 11 milliót igényeltünk, 17.500.000,- Ft kell visszafizetnünk. Elég kemény ... kell LTP is, ha mielőbb a végére akarunk jutni.

Kiderült most menet közben, hogy a családi házunk egy 128 nm-es szövetkezeti lakás. Mindegy, ez marad, ebbe szerettünk bele.

Nem tudtunk nem hogy elmenni .... kimozdulni sem a lakásból a 4 napos ünnep alatt. Cseppet sem bántam, hogy nem madárcsicsergős verőfényes hétvége volt, hanem zimankó. Krisszel lelazulós, kettesben töltött hétvégét terveztünk, természetesen nem jött össze.

Azt hiszem több jó hír nem is kell a hétre.

... és akkor ennyi is a bejegyzés ...

Mivel tanulom a stresszoldást és az elengedést, igyekszem "magamnak megmagyarázni", hogy minden úgy van jól, ahogy van és hiába feszülök rajta attól jobb nem lesz.

Ma reggel 8-kor időpontunk volt Bubuval az autószervízben. Egy héttel korábbi olajcserék - motorolaj, fékolaj - kapcsán a szerelő észrevett pár dolgot, amit javítani (kerékcsapágy, ékszíjcsere, szilentek stb) kell. A legfontosabb bibiket ma orvosolják. Ma reggelre elfolyt Bubu szervóolaja. Mikor máskor folyna el, ha nem ma, amikor szerelőhöz megy amúgy is. A körforgalmakat kiegyenesítettem és csak nagy ívben kanyarodtam ma reggel, mert a kormányt alig lehetett forgatni.

Ezt még meg is tudom magamnak magyarázni: milyen jó, hogy pont most történt ez, pont viszem szervízbe  ... viszont az kevésbé veszi be a gyomrom, hogy fél éve történt a kormánymű csere 175 ezer forintért. Még jó, hogy a garancia egy évre szól. Szerencse a szerencsétlenségben.

Ennek az autónak lelke van, nem véletlenül kapott nevet. Szent meggyőződésem, hogy egy női lélekbe bújt férfi ... vagy meleg:: bármikor szerelőhöz megyünk, vagy nem indul, vagy olyan gond vele, ami egyértelműen jelzi, nem lesz egyszerű az oda vezető út. Sőt, a héten Audit kívántam, erre másnapra leáll/megsértődik.

A másik történés, amit így 4 óra alatt sem sikerült pozitívra fordítani: reggelre elment a nyomás a kazánunkon, így 15 fok van és hidegvízellátás működik csak a lakásunkban. A szerelőt még nem sikerült elérni telefonon.

Ugye a szar napindítók jóra fordulnak?????

Nagyon sok ember vesz körül. Rengeteg a jó ember a szó szoros értelmében. Mondhatni, vannak közöttük angyalok. Azért hívom őket így, mert nem tudok más szinonimát, megfogalmazást használni arra, amit ők csinálnak, ahogy élnek, amit tudnak és ahogy a tudásuk használják. Nem természetgyógyászok, mert annál többek. Nem csak metamorfózissal foglalkoznak ... annál is több. Le kell szögezni nem varázslók, nem csalók. Ők olyanok, akikben én hiszek.

Szóval angyalok.

Szombaton voltunk egy igazi "Zsuzsiangyalnál". Egy olyan helyen, ahova bemész és megáll az idő. Ahol ellazulsz, ahol szeretet, mosoly vesz körül, ahol leülsz és nem akarsz hazajönni mert annyira nagyon jó ott neked. Beszélgettünk. Legfőképp ő beszélt. A hajhullás okán kerestem fel - mivel az orvostudomány csődöt mondott -, egy másik nagyon szuper ember ajánlásával.

Kettős érzésekkel mentem oda: mint mindennel ezzel kapcsolatban is fenntartásom volt. Nem magával azzal, amit csinál, mert azt tudom, hogy működik, hanem az emberrel kapcsolatban. Ez baj. Mert én megyek oda segítséget kérni, nekem van szükségem rá, mégis zárt szívvel megyek oda és majdhogynem neki kell meggyőznie engem, hogy bízhatok benne. Az élet nevű játszótér keményített meg ennyire.

Visszamentem gyerekbe. Egy kortalan valaki voltam és átéltem, hogy mennyire egyszerű, nyitott, tisztaszívű gyerek lehettem volna, aki játszva keresi a megoldásokat a kis fejében arra, hogy álljon fel, hogy tegye meg az első lépéseket. Tanultam, nem volt gondom. Majd láttam Dét, akit mi nevelünk görcsössé, telepakoljuk megfelelési kényszerekkel, beleültetjük, hogy nem szabad nyitottnak lenni, mert baj érhet - pl az idegenekkel - és még lehetne sorolni azt a sok-sok negatív dolgot, amit nap, mint nap letolunk a torkán.

Ez volt az egyetlen pont, amivel nem értettem egyet az angyalommal. Szerintem az felelőtlenség, hogy nem készíted fel a gyerekedet "világra", mint ahogy az is az, hogy nem tudatod vele, nem bízhat meg mindenkiben, mert vannak emberek, akik árthatnak neki, bánthatják. Ezzel szemben meg súlykolom, hogy legyen elfogadó. Ördögi kör ez.

Szóval nagyon sok élethelyzetet megtapasztaltam. Sokszor mondtam, ki: nem tudom hogy kell megcsinálni, nincs rá sablonom. Nem is értem hogy mondhatok ki ilyet, amikor számomra nincs megoldhatatlan helyzet. Nem tudom megélni a jelent, állandóan a jövőn gondolkozom, ez bestresszel. Nem tudom mi hogyan fog egymás után következni és én ebben élek közel 10 éve, hiszen Ká ügye 2007-ben kezdődött.

Alap-mondatom lett, hogy megcsinálom és nem meg fogom csinálni.  

Megtanultam egy oldó technikát. Amivel törlöm a negatív gondolatok, amivel megsimogatom, megszeretgetem magam, mert alapvető problémaként jött elő, hogy nem vagyok magammal megelégedve és nem szeretem magam úgy, ahogy kellene. Állandóan van egy léc, amit meg kell ugranom magammal szemben. Minek? Ez visz előrébb? Nem minden esetben!

Kell a kihívás, az új utáni vágy, a tanulás de nem úgy, ahogy én csinálom: kényszerből. Kell, mert én akarom, mert én szeretném és nem kell külső hatásra megnyomorodnom benne. Most már saját magammal kell foglalkoznom, ami nagyon nehéz, de nagyon jól érzem magam benne. El kell engednem, hogy Dével csak én csinálok mindent jól, csak én tudok kakaót csinálni, esti mesét olvasni, rendezgetni. Nem! Van egy apja, aki ezeket meg tudja oldani. A családomat kimaxolva annyira - minden egyes dologban - kiszolgálom, ez már nem tölt el mindig örömmel. Tudniuk kell nélkülem is boldogulni.

Eltelnek a hétévégék úgy, hogy semmi mást nem mondhatok el magamról, mint hogy felkeltem reggel, egész nap körbeugráltam mindenkit majd lefeküdtem este. Meg kell tanulnom újra lazának lenni, játszani, játékosan hozzáállni a dolgokhoz, meg kell tanulnom újra játszani, elengedni a gyeplőt és elfogadni: úgy van minden jól, ahogy van. Nyilván, ha valami nem tetszik, változtatni kell rajta, de nem mindent felülírni akarni. A reggeli gyomorgörcsöket elfelejteni és nem kétségbeesni, ha a napi 198 feladatból csak 197-et tudok teljesíteni.

A lényeg: a hajhullás okainak feltárására mentem el. Megkaptam a magyarázatot rá. Ezt írtam le fentebb. Egyébként már sokkal korábban kaptam figyelmeztetést erre, de nem foglalkoztam vele. Az, hogy megkopaszodtam teljesen a leghangosabb kiáltás volt az eddigiekkel szemben, amire felfigyeltem. Szerencse, hogy nagyobb tragédia nem történt.

http://www.futuramoson.hu/hu

A legszuperebb gyerek/felnőtt játszótér.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki érdeklődő, szereti a csodát, a varázslatot!

Legfőképp annak ajánlom, akinek iskolás évei alatt egy életre elvették a kedvét a matematika, fizika, kémia, földrajz, környezetismeret tantárgyaktól és az általuk tanítani hivatott tananyagtól. Én tipikusan ebbe a csoportba tartozom. Jobban mondva tartoztam ... múlt időben.

Nevetségesnek, sőt szánalmasnak tartom - és ezzel nem magamat minősítem -, hogy 35 évesen kellett szembesülnöm azzal, hogy Mosonmagyaróváron egy 3 emeletes házban tudtam megtanulni 10 év reáltantárgy anyagát 2,5 óra leforgása alatt úgy, hogy közben játszottam, nevettem, kipróbáltam, megtapasztaltam, mesét hallgattam. Ez hiányzik minden humán lelkületű gyereknek és azoknak a pedagógusoknak, akik képtelenek színt vinni a tantárgyakba és szemléletesen tanítani.

Az első 1 órában észre sem vettük, hogy Dé is velünk van, annyira lenyűgözött minket a Minden.

Mindenki menjen FUTURÁZNI :D

Lassan-lassan megsajnálom a hideget. Minden fórumról, még a csapból is töményen az folyik: ki mennyire- lehetőleg egymást túllicitálva - utálja a hideget?!

Én szeretem a fagyos, arcbakapós, comblefagyós, hóesős, remegős hideget. Van sapkám, sálam, kesztyűm, vastag cipőm, nadrágom, pulcsim, zoknim stb ... amivel megelőzhető a tagbafagyás úgy, hogy Dével többször sétáltunk nagyokat az elmúlt napokban.

Én a téli hónapokban sokkal tevékenyebb vagyok, mint a dögmeleg, izzadós, büdös nyári hónapokban, amikor nem kapok levegőt. Kimegyek, leégek és kifolyik a szemem amellett, hogy izzadok. Sminkelni nem lehet. A városi panel ontja magából a bűzt, a párát és a forróságot este 10-től. Mindig sötét van a lakásban, mert nem lehet egyéb módon hűteni az ingatlant, egyébiránt nem tudsz megmaradni bent. Aludni nem lehet. Engem a nyár nem pihentet, hanem kicsinál.

Novemberben születtem. Gyerekkoromban több olyan szülinapi bulimra emlékszem, ahova edzőcipőbe jöttek a gyerekek és téli csizmába mentek haza, mert akkora hó esett pár óra alatt, hogy anyám szánkón húzta haza a hadsereget.

Szeretem a telet: a szánkózást, a hógolyózást, a hóemberépítést, a hóban fetrengést, a hideget. A hóestés rám terápiás hatással van. Este lemegyek a ház elé az udvarra és a lámafényben nézem a millió pöttyöt, ahogy aláhullanak. Megnyugtat. Szeretek hóban vezetni, nem hófúvásban, csak hóban, max. hóesésben. Szeretek hóban sétálni, mikor rúghatom a havat. Szeretem a havat, mikor az arcomba csap séta közben. A havas tájjal nehezen tudok betelni. Szeretek havat lapátolni. Szeretem vastag kesztyűben az autót jégteleníteni reggel fél 7-kor. Kihívás s vezetés havas úton. Annyira koncentrálok, hogy kilóg a nyelvem közben állítólag. Mondjuk azt nem szeretem, amikor kinyitom az kocsi ajtaját és behordja a szél a havat. Én még fázni is szeretek mikor hull a hó, hiszem amikor bemegyek, kiolvadhatok, meleg teát ihatok és jól vagyok. Szeretem a meleg szobából nézni a hóesést. Ilyenkor süthetek kedvemre, nem gond, hogy bemelegítem a lakást.

Most még azt sem mondhatják a télellenzők, hogy latyakos, mocskos telünk van. Nálunk még itt a nagyvárosban IS hófehér minden!

Áll a hátamon a szőr, amikor valaki azon csodálkozik, hogy március elsején miért nincs tavasz? Baszki, március 21-én van a tavasz első napja. Addig bárhogy is számolom 3 hét van még. Ha visszagondolok évekkel ezelőtt egyértelműen látszik, hogy az évszaki jellegzetességek eltolódnak. Novemberben nagyon ritkán találkozunk hóval, márciusban viszont többnyire igen.

Szóval én kampányolok a hideg mellett, tessék felöltözni, megfogni egymás kezét és sétálni 5 percet a szakadó hóban!