Dé beteg volt. Én beteg vagyok. Ká beteg lesz. Ezt a hónapot sem úsztuk meg egészségesen, pedig a február már kecsegtetett némi fénnyel az alagút végén.

Dének tüdőgyulladása volt. 1,5 hét masszív 39-40 fokos láz, emellé egy oroszlánüvöltéssel kombinált felnőtt jeti köhögése párosult. Dé nagyon jó beteg - ha lehet ilyet mondani - szobanövény kategóriába megy át. Inni kér és csak van. Nem ugrál, nem szüttyög, nem hisztizik, csak fekszik.

Pénteken reggel belázasodott  - nem folyt az orra, nem köhögött -, aznap nem vittem el orvoshoz bízva abban, mint az eddigi betegségeknél pikk-pakk elmúlik. Tudom, szörnyű anya vagyok, hogy azonnal nem rohantam vele dokihoz, a betegebbnél-betegebb gyerekek közé, csak kivártam, hátha elmúlik ez is 3 nap alatt, mint minden más esetben. Hétfőn reggel a gyerekorvosnál kezdtünk. Homeós cuccokat adott, azt kellett szednie, tiszta volt a tüdeje. Szerdán már nagyon köhögött, visszavittem a 4 napos hosszúhétvégére való tekintettel. Akkor már tüdőgyuszija volt.

Ká teljesen kiborult, milyen ez doki ... azonnal orvost váltunk, hogy nem lehet észrevenni -... tiszta idióta volt ... mondtam neki, ha belázasodik legközelebb úgy, hogy mellette semmi tünete nincs ... vagy nincs láza, de taknya-nyála egybefolyik, azonnal orvoshoz kell fordulni, mert biztosan tüdőgyulladása lesz.

Most én vagyok beteg. Természetesen nem mentem el orvoshoz, mert dolgoznom kell.

Úgyhogy Dé holnap szépen leköltözködik anyámékhoz, hogy külön legyünk egy kicsit, mert január óta váltásban fertőzzük egymást.

Március 14-én ESTE elromlott a kazánunk. Ez a tipikusan: vigyázz mit kívánsz! történés (a múltkor nagyon alacsony volt a nyomás, most túl magas). 3,2 Bar a nyomás az 1-1,5 bar helyett rajta minden egyes melegvíznyitáskor, fűtésrendszer beindításkor. Nem attól félek, hogy felrobbanunk, mert ott a biztonsági szelep, ami kiold csak ha pont akkor történik, amikor nem vagyunk otthon, akkor elázunk ... egyik sem jó. Főleg, miután eladtuk már az ingatlanunkat. Természetesen tegnap tudott jönni a szerelő. Hétvégén vagy meleg vizünk volt, vagy fűtésünk és állandó leengedés alatt a rendszer. A kettő nem ment egyszerre.  A mester megállapította mi a baja a kazánnak. Amit ugye már telefonban is elmondtunk neki és mi is tudunk napok óta. Szerencsére nem kért pénzt a kiszállásért, mert ellenkező esetben a fejére húzom a pumpáját. Jön legközelebb, azt ne kérdezzem, mikor, de jön, és vesz rá szelepet meg minden szart, ami kell hozzá.

Elkészült Bubu. Megy, mint az álom ... 118 ezer Ft.

Megtörtént az értékbecslés az ingatlanon, amit meg kívánunk vásárolni. 24 millió lett az értéke, úgyhogy teljesen jó áron vettük. A bank 19,6-ba fogja beszámítani, így is elég lesz a hitelünk felvételéhez. Ma voltam bent a bankba aláírni a befogadói kérelmet és kipengettem a 31.668,- Ft-ot ami az értékbecslés díja és nem jár vissza. 11 milliót igényeltünk, 17.500.000,- Ft kell visszafizetnünk. Elég kemény ... kell LTP is, ha mielőbb a végére akarunk jutni.

Kiderült most menet közben, hogy a családi házunk egy 128 nm-es szövetkezeti lakás. Mindegy, ez marad, ebbe szerettünk bele.

Nem tudtunk nem hogy elmenni .... kimozdulni sem a lakásból a 4 napos ünnep alatt. Cseppet sem bántam, hogy nem madárcsicsergős verőfényes hétvége volt, hanem zimankó. Krisszel lelazulós, kettesben töltött hétvégét terveztünk, természetesen nem jött össze.

Azt hiszem több jó hír nem is kell a hétre.

Hétvégén tartjuk Ká és az egyik legjobb barátnőnk szülinapját. december közepe óta halasztódik a dolog. Meglepi buli lesz - remélhetőleg -. Meghívtam mindenkit, akit nagyon szeretnek. Ká és a barátnő, aki Dé keresztanya amúgy ezer éves barátok. Régen nagy szerelmek is voltak, aztán megjött mindkettő esze. Meglepi vendégek is lesznek. Készítettem kisfilmet az életükről, a tortát is én készítem. Úgy kell sütnöm-főznöm, hogy Ká végig velem lesz. Azt gondolom, hogy semmit sem fog észrevenni, mert állandóan a konyhában tevékenykedem, amikor otthon vagyunk. Nem lesz feltűnő. Holnap még lufiékért kell elmennem, a lakás 18 nm2-es nappaliját átvarázsolnom 39 nm2-ré, hogy a meghívottak normálisan elférjenek. Na ez az egy dolog rejtély számomra egyelőre, de megoldom. Nem akarok pörögni semmin. Sőt, életemben először képes voltam kiadni a feladatokat a kezeim közül: lesz aki még süt, más a piákat intézi. Nekem marad a szervezés, a kiegészítők, a kaja, takarítás és a játékok.

A meghívottak gyerekeit szuggerálom napok óta, hogy kerüljön el mindenkit a betegség. 

Mivel kelt ma reggel a gyerekem? Persze, hogy hőemelkedéssel és torokfájással. Ma nem ment oviba, holnap sem fog. Szombaton viszont mamáékhoz lesz lepattintva. Tudom. Gonosz és szívtelen anya vagyok, hogy valós vagy vélt betegséggel nem mellettünk van a gyerek. Lépjünk is túl ezen. Már csak azért is, mert 100 %-ban biztos vagyok abban, hogy lelki eredetű és képes önmagát lebetegíteni. Ha Kával marad otthon nem fáj a torka, nem lázas, mehetnek/nének csavarogni - gondolja Dé. Ha én vagyok otthon, hőemelkedés, torok-hasfájás. Mindenesetre elviszem egy teljes vérképre, ma megyek a dokijához homeopátiás tanácsadásra, úgyhogy megkérem, hogy szúrja meg a gyereket és ha minden rendben lesz Dével, akkor elviszem őt is természetgyógyászhoz, mert azt gondolom, hogy az apja elvesztésétől való félelem ennyire erős benne. Főleg most, hogy meghallotta, külföldi munka van kilátásban a költözés latolgatása okán. Amíg Ká nem volt velünk, azt mondtuk Dének, hogy nagyon messze - külföldön - dolgozik. Szóval valószínűleg kapcsol az agya.

December 20.-ától január 18.-áig 6 napot abszolvált a gyerek az óvodában. Jár 2-3 napot és egy hetet itthon van úgy, hogy már nincs vitamin, immunerősítő amit ne szedne.

Dét tegnap MRI-re vittük, a lábában van egy Backer-cysta.

Beléptünk a váróterembe. Egy 2-3 éves kislány; édesanyja mellől felkiáltott a fejemet meglátva: "Nézd anya! Egy nagyra nőtt manó!" - és még a nyomatékosítás kedvéért teljesen egyértelműen rám is mutatott mindkét kezével és ujjaival.

Jót nevettem. Nincs hajam, teljesen kopasz vagyok. Ő ezzel azonosította.

Na persze az én gyerekemet sem kellett félteni. Dé azonnal csípőre vágta a kezét - minden számára fontos és jelentőségteljes esemény előtt így tesz - majd elmagyarázta a kislánynak, hogy mekkora paraszt, hogy az anyukáját kicsúfolja, nem szabad ilyet csinálni, különben sem tudja miért nincs hajam. És a végére még odatette azt is, hogy "megértetted?"

Csendre intettem Dorkát úgy, hogy alapvetően igaza volt és ha az önérzete ezt kívánja felőlem világot is megválthat ugyanezzel a vehemenciával. Mindenesetre odasúgtam neki, hogy ő hányszor hozott kellemetlen helyzetbe.

Soroltam: "Buzi tutus hele pülle" - Bodri kutyám hegyezd füled... VAGY Buszmegállóban ugyanígy 2 kézzel mutogatott és teli torokból visította egy kövér rózsaszín felsős nőre, hogy "néééééézd anya, ott van Malacka a Micimackóból" VAGY amikor leboszorkányozta a nénit a buszon VAGY közölte az előttünk ülő férfivel, hogy büdös a lába, meg kellene mosni. A sor végtelen.

A lényeg: megértette, hogy a gyerekek őszinték még, nem bántani akarnak ezzel és a fejemet sem kell takargatnia a két csöpp kezével, mert higgye el, látszik úgyis, hogy az anyjának nincs haja.

Mindenekelőtt: a leges-legbüszkébb anyuka vagyok a világon, hogy Dém van!

A november hónap több szempontból is lélektani határ számomra.

Már nincs jó idő –szerencsére – de még nincs is tél – sajnos -.

Ebben a hónapban minden évben egy esztendővel öregebb leszek, a névnapomat is ilyenkor tartom. A korommal nem foglalkozom – 34 -. Valaki számára pofátlanul fiatal, bár elég régen voltam 18, ha ez a viszonyítás alapja. Sokkal fontosabb, hogy egészséges legyen a gyerek, másnapra minden cucca be legyen pakolva edzésre, hogy időt tudjak szakítani a vele való együttlétre. Utóbbiból mióta Ká itthon van újra egyre kevesebb idő jut. Amíg kettesben tengettük az életünket Dével legalább a hétvégéket ki tudtuk maxolni. Írni fogok arról egy bejegyzést, hogy Ká hogy ment el és hogy tért haza.

Most apával tölt aktívan több időt Dé. Ezekben az aktív időkben, a konyha különböző eszközeivel foglalatoskodom. Azt veszem észre minden alkalommal, hogy este 6-kor újra nekiállok annak, amiről már délben egyszer azt gondoltam, hogy ez elég lesz vacsorára. Valamit rosszul csinálok, vagy túlságosan elkényeztetem a családom. Valószínűnek tartom, hogy a 2-féle ételből plusz a 2-féle süteményből is tudnának választani. Ezzel szemben ezeknek a többszörösét tálalom fel, rakom eléjük.

Ilyenkor, mikor hétvégén elutazunk Kával kettesben – utoljára ilyen 7 évvel ezelőtt történt –lelkiismeret-furdalásom van Dé miatt: ilyenkor tudnánk együtt lenni, játszani … közben nyugtatom magam, hogy kell nekünk ez a „mi” idő. Ha itthon maradnánk valószínűsítem, hogy  a konyha 3 négyzetméteres szentéjében lépegetnék naphosszat és nem a szőnyegen társasoznék a gyerekkel.

Valahogy november hónap az, amikor számot vetek magammal, az évvel. Nagyon zavaros 4 éven vagyunk túl. A 2017-es év próbára tette mind az idegeinket – tőlünk teljesen kívülálló okok, emberek, döntések, melyekkel egy dolgot tudtunk csinálni, mindent tudomásul vettünk – és az érzelmeinket is megtépázta.

Novemberben már nem zavarnak a karácsonyi díszek/Mikulás csokoládék az üzletek polcain. Októberben nagyon tudok háborogni miattuk. (Dé minden évben, még most 6 évesen is megkérdezi, hogy „anya, az hogy lehet, hogy nekem a Mikulás hozza a csomagot, de a boltban is ugyanolyan csomagok vásárolhatóak? A Télapó a boltban veszi??? vagy az hogy lehet, hogy nekem a Mikulás hozza a csomagot, a Zsombornak meg az anyukája teszi ki???” Minden alkalommal kész válaszom van, minden évben készülök a harmincnégy-féle kérdésre; és addig ez így is marad, amíg Mikulások kószálnak a városban december 6-án. Könnyű dolgom van, mert a Mikulással simán lehet rá hatni zsarolni legalább egy hónapig, mivel retteg a virgácstól. Ennek szellemében mindent elkövet, nehogy egy szál görcsháncs legyen a csizmája és 12 km-es körzetében.

Valahogy könnyebben befogadom az esti séták alkalmával a négyzetmilliméterenként arcomban lógó csillagot/fenyőfát/angyalkát/harangot. 6 hét és karácsony. Az évben az egyetlen ünnep, amit szeretek és az idén (is) nagyon várom. Nyilván sokkal jobban pörgök rajta Dé miatt. Én ennyi idős koromra visszaemlékezem. Szeretném, ha neki szép emlékei lennének az ünnepekkel kapcsolatban.

4:45-kor csillámos póniseggel ébredni az arcomban ... felbecsülhetetlen érzés.

Boldog hatodik születésnapot Szívem!

Szeretlek!

(Dét reggel 5:45-kor énekelve ébresztettük, hogy az apja is részesüljön a meghatódásban, segítségül hívva Halász Judit zenéjét. A nagykorúak sírtak, M nem tudta mire vélni a dolgot, ugatott torkaszakadtából, Dé nevetett ezen a morbid képen; majd 5:50-kor visszafeküdtünk aludni, miután K elment edzeni.)

Ma napon címszavakban:

#nemtetszikatorta# #kurvalassúanet# #faszértnemtöltbesemmit# #nincstöltőméslemerültatelefonom# 

#nincsnálamműkönnykiszáradtaszemem# #állandóanlecsúszikatitokzoknim# 

#mikorörüljekhanemma# #Dészülinapjavan#

#mindjárt resetelek és boldogságba borulok!!!#

Dét heti 3-szor 1 órás edzésre hordom. Hétfő úszás, kedd lovaglás, szerda úszás.

Heti 3 óra semmittevés. Felfoghatnám pihenésként. Mondhatnám: ez nekem jár, kikapcsol. Nem csinálok semmit a telefonnyomkodáson, gondolkozáson - ami nem áll jól anyám szerint - kívül. 

Teljesen jól ment ez a semmittevés 3 hétig, amibe tegnapra baromira beleuntam.

Bevásárlás, ügyintézés nem opció. Nem érek vissza a gyerekért időben (csúcsidő, nagy forgalom, város végén az edzés helyszíne). Hazamehetnék, kutyát levinni, összeporszívózni, letörölgetni, felmosni ... értelemszerűen a felsoroltak közül csak az egyik fér bele az időbe.

Elhatározhatnám magam, arra vonatkozóan, hogy újra sportoljak. Szeptemberig edzőterembe jártam heti 3-szor. Mióta gyerek edz, anya nem. A kifogás-gyártást kimaxoltam: nem tudok menni, mert Dének edzése van. Nem tudok menni, mert Dé szeretne hazamenni edzés után - fél 7-kor érünk haza -. Dé fáradt, nyűgös és teljes mértékben igaza van, amikor azt mondja, hogy a fennmaradó heti 2 hétköznapot otthon akarja tölteni és nem edzésre rohanni, majd ott teljesíteni. Tudom, nagyon érett gondolkozásra vall és abszolút felnőttre jellemző, hogy a gyerekre rátolok mindent. DE! Valóban sajnálnám, ha heti 3 nap edzését heti 3 nap teremben ücsörgés követné és szabad csak a vasárnap maradna.

Elhatároztam magam: amíg a gyerek úszik-lovagol-úszik én is nekiveselkedem és kezdek valamit magammal.

Bár ezt elhatároztam tegnap is, de megjelent az égen egy kis felhő és nagyon megijedtem, hogy ebből óriási vihar lesz, leültem egy székre és magamat a hurrikán eljövetelével nyugtatva a telefonomat nyomkodtam szabadtéri futás helyett.

Új hét, új kezdet elv alapján; hétfőn guggolni fogok a töltésen, majd csinálok pár kitörést. Addig is 20 perces rubintrékázom, hogy lelkiismeret-furdalás helyett izomlázat érezzek végre.

Olyan nehéz elszánnia magát az embernek ... de muszáj, mert tettem egy ígéretet: harmincnegyedik - te jó ég, de hosszú leírni - szülinapomon egy sorozatot készíthet rólam a férjem.

Ahogy most érzem magam/kinézek nincs elegendő retus, szóval hétfőtől mozgok ... és nem kifogást keresek.