A múlt heti totyorgás után rohamosan felgyorsultak az események. Megtáltosodtunk. Van ez így, ha lebeg a szemünk előtt a cél, helyesebben: ha vérszemet kapunk.

Szombaton megtekintettünk egy házat. A HÁZAT. Első látásra szerelem, olyan, amilyent elképeztünk. Még aznap este tettünk vételi ajánlatot 24 millióra. 24,5-re tartják. 128 nm2, alul gyönyörű, gépiesített konyha, spejz, nappali, étkező, fürdő, wc, garázs. Tetőtérben 4 szoba, közlekedő, fürdő, wc, óriás terasz. A gyors ajánlattételnek egy oka volt: nem csak mi "tekintettük" meg a házat, hanem jött velünk egy pár, akiknek szintén nagyon tetszett.

Kicsi udvar 6 gyümölcsfával, mini kiskerttel, eperrel, málnával. A lakrész teljesen patent, hozzá sem kell nyúlni évekig. Viszont a ház homlokzata katasztrófa. A szigetelés kész, ám a munkások leléptek a pénzzel, így annyiban maradtak a munkálatok, nincs színezve a fal. Arra kell költeni. Redőnyök, függönyök kellenek, illetve az udvaron hátul van egy viskó, amit csak a lehelet tart össze, így az bontásra ítéltetett. Viszont a megmaradt téglából garázst lehet építeni. Csinálnánk egy teraszt és az udvaron éktelenkedő aknafedőt is kicserélnénk, mert életveszélyes és a lehető legrosszabb helyen van: a lépcső előtt közvetlenül.

Ennek a célnak az eléréséhez a következő dolgokra van szükség: eladni a mi lakásunkat - holnap jön az ingatlanos befotózni, kedden már fent lesz a hirdetési portálokon - megkapni a CSOKot és a hitelt - amivel kapcsolatban Ká büntetett előélete miatt vannak kételyeim -. Foglalózás: 2.400.000,- Ft-ot kell kiperkálni a tulajoknak 1 hét múlva - ami nincs meg teljes egészében. Majd a többit a megbeszélt üzemben kifizetni.

Mindezt májusi költözéssel lezongorázni.

Ennyi.

Alapvetően az lenne a célszerű és célravezető, ha az elképzeléseink minimum hasonló irányba mennének a férjemmel. Emellett az elképzelés és a valóság baromi messze áll egymástól. Na lássuk:

Elképzelés: gondolunk egyet, persze akadnak göcsörtök a dologban, de nagyobb megfeszülés nélkül nagyon gyorsan ki tudunk nézni egy ingatlant, majd abba bele tudunk szeretni, meg tudjuk vásárolni és be tudunk költözni. Persze mindezt az után, hogy a lakásunkat eladjuk, hitelt és CSOKot veszünk fel

Ahogy a valóságban zajlik: Mivel nem hajt a tatár, lassan-lassan nézegetünk. Annyira lassan, hogy a hitelt felvevő, önerő nélküli párok IS megelőztek minket, akinek az önereje is megvan a vásárláshoz, hiszen van egy tehermentes lakásunk. Hirdetéssel nem foglalkoztunk, mert annyira az sem volt sürgős. Majd csak jön valaki - bár honnan tudná bárki, hogy eladó amikor semmilyen fórumon, formában nem hirdeti magát az ingatlan ... -.

Aztán elmegyünk, megtekintünk családi házakat, sorházakat és megállapítjuk, hogy penészben, dohban, koszban, mocsokban élnek emberek és nem értjük mi kerül 25 milkóba abban, amit láttunk. Aztán hazajövünk, mert az élettől is elmegy a kedvünk és napokig nem nézegetünk, félve a csalódástól.

Aztán jön egy agilis, nagyon határozott ingatlanos, aki megráz minket és eldöntjük pár estét beszélgetés után, hogy akkor mi ebbe belevágunk. Fogalmunk sincs amúgy mibe ... de csináljuk.

Ma mondjuk el a családnak. Asszem 3 hátsófali infarktus lesz benne, majd jövő héten jön az ingatlanos, befotózza  a lakást, meghirdetjük. Alapvetően jó lesz az ára azt gondolom. Szombaton megyünk megnézünk egy számunkra álomházat és meglátjuk. Ha rendben van, vételi ajánlatot kell tenni, foglaló, CSOK, hitelügyintézés, költözés.

Ami nekünk fontos - mert nem akarok anyósomékhoz sátorozni - 3 ütemű kifizetés és késleltetett kiköltözés ... jobban mondva ne azonnali költözés.

Elkezdtek az elképzeléseink egymás felé simulni és bízom abban, hogy most aztán minden bolygóállás nekünk kedvez.

Az a tény, hogy 16 órás alvásdeficittel küzdök múlt hét szombat óta mindent elmond a hétvégénkről.

Az a tény, hogy egy 14 éve versenyszerűen pókerező ember képtelen kirakni a flösst, a fullt, a pókert vagy akár egy párt .............. egy szextivity és egy Dé 5 éves activity kártyából az bemutatja a hétvégi állapotunkat. (Story: Imi nézi, nézi, nézi a kezeiben lévő kártyáit, majd megszólal: Bazd meg, 14 éve versenyszerűen pókerezek, de nem tudok kirakni ebből semmit!!! Nem értem!!! Mondom: te Imi, ez egy szextivity és egy gyerek activity kártya, nem póker. Imi: Akkor már értem!)

Az a tény, hogy 9-en voltunk és ebből ketten "nem ittunk" mégis elfogyott 1,5 üveg whyski, 4 üveg pálinka, 2 üveg Tátratea, 1 üveg vodka és 4 üveg pezsgő azért elgondolkoztató.

Az a tény, hogy 6-kor kezdődött a buli és másnapig tartott láttatja, hogy baromi jó összejövetel volt.

Az a tény, hogy Ká nem emlékszik éjféltől kezdve a dolgokra csak azt bizonyítja, hogy baromi sokat ivott.

Az a tény, hogy CSAK ketten emlékszünk a bulira megnyugtató és ebből fakadóan mindenki a kezünkben van :D :D :D  

Hétvégén tartjuk Ká és az egyik legjobb barátnőnk szülinapját. december közepe óta halasztódik a dolog. Meglepi buli lesz - remélhetőleg -. Meghívtam mindenkit, akit nagyon szeretnek. Ká és a barátnő, aki Dé keresztanya amúgy ezer éves barátok. Régen nagy szerelmek is voltak, aztán megjött mindkettő esze. Meglepi vendégek is lesznek. Készítettem kisfilmet az életükről, a tortát is én készítem. Úgy kell sütnöm-főznöm, hogy Ká végig velem lesz. Azt gondolom, hogy semmit sem fog észrevenni, mert állandóan a konyhában tevékenykedem, amikor otthon vagyunk. Nem lesz feltűnő. Holnap még lufiékért kell elmennem, a lakás 18 nm2-es nappaliját átvarázsolnom 39 nm2-ré, hogy a meghívottak normálisan elférjenek. Na ez az egy dolog rejtély számomra egyelőre, de megoldom. Nem akarok pörögni semmin. Sőt, életemben először képes voltam kiadni a feladatokat a kezeim közül: lesz aki még süt, más a piákat intézi. Nekem marad a szervezés, a kiegészítők, a kaja, takarítás és a játékok.

A meghívottak gyerekeit szuggerálom napok óta, hogy kerüljön el mindenkit a betegség. 

Mivel kelt ma reggel a gyerekem? Persze, hogy hőemelkedéssel és torokfájással. Ma nem ment oviba, holnap sem fog. Szombaton viszont mamáékhoz lesz lepattintva. Tudom. Gonosz és szívtelen anya vagyok, hogy valós vagy vélt betegséggel nem mellettünk van a gyerek. Lépjünk is túl ezen. Már csak azért is, mert 100 %-ban biztos vagyok abban, hogy lelki eredetű és képes önmagát lebetegíteni. Ha Kával marad otthon nem fáj a torka, nem lázas, mehetnek/nének csavarogni - gondolja Dé. Ha én vagyok otthon, hőemelkedés, torok-hasfájás. Mindenesetre elviszem egy teljes vérképre, ma megyek a dokijához homeopátiás tanácsadásra, úgyhogy megkérem, hogy szúrja meg a gyereket és ha minden rendben lesz Dével, akkor elviszem őt is természetgyógyászhoz, mert azt gondolom, hogy az apja elvesztésétől való félelem ennyire erős benne. Főleg most, hogy meghallotta, külföldi munka van kilátásban a költözés latolgatása okán. Amíg Ká nem volt velünk, azt mondtuk Dének, hogy nagyon messze - külföldön - dolgozik. Szóval valószínűleg kapcsol az agya.

December 20.-ától január 18.-áig 6 napot abszolvált a gyerek az óvodában. Jár 2-3 napot és egy hetet itthon van úgy, hogy már nincs vitamin, immunerősítő amit ne szedne.

A 2017-es év végi ünnepek több szempontból is különlegesek voltak számunkra. Egyrészt Ká velünk ünnepelt. Ilyen 2013 óta nem történt. Nagyon jó, békés, meghitt, boldog, csillámporos ...................... is lehetett volna, ha nem vesztünk volna össze már 23-án azon, hogy

• milyen ez a fa - szerintem amúgy a legcsodálatosabb fánk volt az eddigi eltöltött 10 közös év alatt -
• az égősorokon - a fa gömbalakja okán 3 égősor ment fel a fára és ezzel együtt is csak minimális fénye volt. Természetesen mindhárom fényfűzér más-más színű, formájú és fényű volt. Emellett az egyik, amelyiket nem mellesleg Ká hozott zárlatos lett, így majdnem leégett a boldog karácsonyfánk -.
• a díszek és az égősorok felhelyezési sorrendjén
• a díszeken - miért ennyiféle, miért ennyi színű és miért nem olyan színű ...hát bazd meg azért, mert egész eddig egyedül kellett becsempésznem a bevásárlótáskámba, majd azon izgultam, hogy ne törjön össze a buszon és a gyerek ne vegye észre. Emellett színtévesztő vagyok és igazából ha zöld a háttér, nekem tök mindegy színű a dísz én nem látom. Volt olyan év, hogy komplett öltözetben raktam ki a fát Vízkeresztkor, mivel nem láttam a díszeket rajta. A szomszédasszonyom leszedte jóindulatból és bekopogott egy nagy doboz dísszel.
• miért nem készítek 12 tekercs bejglit?
• miért vásároltam neki ennyi ajándékot?

Felsorolhatnék még millió-egy dolgot. A lényeg, hogy egyedül sokkal egyszerűbben ment. Ká amúgy is nagyon körülményes és ha még segíteni is akar ... na az maga a katasztrófa. Én pörgök, mindent azonnal megcsinálok, etz m

Dét tegnap MRI-re vittük, a lábában van egy Backer-cysta.

Beléptünk a váróterembe. Egy 2-3 éves kislány; édesanyja mellől felkiáltott a fejemet meglátva: "Nézd anya! Egy nagyra nőtt manó!" - és még a nyomatékosítás kedvéért teljesen egyértelműen rám is mutatott mindkét kezével és ujjaival.

Jót nevettem. Nincs hajam, teljesen kopasz vagyok. Ő ezzel azonosította.

Na persze az én gyerekemet sem kellett félteni. Dé azonnal csípőre vágta a kezét - minden számára fontos és jelentőségteljes esemény előtt így tesz - majd elmagyarázta a kislánynak, hogy mekkora paraszt, hogy az anyukáját kicsúfolja, nem szabad ilyet csinálni, különben sem tudja miért nincs hajam. És a végére még odatette azt is, hogy "megértetted?"

Csendre intettem Dorkát úgy, hogy alapvetően igaza volt és ha az önérzete ezt kívánja felőlem világot is megválthat ugyanezzel a vehemenciával. Mindenesetre odasúgtam neki, hogy ő hányszor hozott kellemetlen helyzetbe.

Soroltam: "Buzi tutus hele pülle" - Bodri kutyám hegyezd füled... VAGY Buszmegállóban ugyanígy 2 kézzel mutogatott és teli torokból visította egy kövér rózsaszín felsős nőre, hogy "néééééézd anya, ott van Malacka a Micimackóból" VAGY amikor leboszorkányozta a nénit a buszon VAGY közölte az előttünk ülő férfivel, hogy büdös a lába, meg kellene mosni. A sor végtelen.

A lényeg: megértette, hogy a gyerekek őszinték még, nem bántani akarnak ezzel és a fejemet sem kell takargatnia a két csöpp kezével, mert higgye el, látszik úgyis, hogy az anyjának nincs haja.

Mindenekelőtt: a leges-legbüszkébb anyuka vagyok a világon, hogy Dém van!

Úgy nézek ki, mint Hókuszpók. Ugyanannyi, ugyanolyan színű és ugyanott van hajam. Eredményeim tökéletesek a vashiányt leszámítva, ami a kontroll vérvétel alkalmával egy fikarcnyit sem javult az elmúlt egy hónapban. Természetesen szedem tovább a bogyókat és 3 hónap múlva újra megböknek. Az autoimmun eredményt várom még, hetek kérdése és meglesz. Addig is igyekszem emészteni a tényt, hogy stresszes vagyok. Illetve a szervezetem az elmúlt 10 éves hercehurcát így "hálálja meg" és szívből kellene örülnöm, hogy nincs nagyobb bajom.

Hiszek abban, hogy minden okkal történik. Hiszek abban, ha gond van, az ember kap maga mellé segítőket is; méghozzá olyan formában, amiben abszolút nem várja. Megvan az a kép, amikor ülsz valahol - jelen esetben orvosi rendelőben, hol máshol - és azon tréningezed az Univerzumot, hogy a melletted ülő kurvára unszimpatikus, első ránézésre baromira affektáló, kikent-kifent picsa hozzád ne szóljon??!!

Természetesen hozzád szól és kiderül, hogy nem csak első ránézésre affektáló, hanem másodikra is, de ennek ellenére nem paraszt és nem unszimpatikus. Beszél ... beszél ... már 24 perce beszél. Rájövök, hogy neki van szüksége arra, hogy beszéljen: a nővéréről, aki rákos. A keresztlányáról, akinek 3-szor hullott ki a haja. Mindhárom alkalommal iskolaváltás előtt állt (általános, gimi és fősuli). A lány pszichológus. A hadseregnél dolgozik nem tudom melyik országban. Megtalálta a párját és azóta szép hajkoronája van.

Azt gondolta a nő, én is rákos vagyok. Nem mert rákérdezni. Nekem kellett kimondanom, amit ő nem mert. Fura, hogy a saját dolgairól mennyire nyíltan beszélt, de rákérdezni nem mert. A lényeg, hogy segített. Nagyon sokat. Ez az első ránézésre unszimpatikus, affektáló nő, akiket én messziről elkerülök. Ne ítélj ... 

Rengeteg olyan ember kerül a közelembe most, mint én. Eddig fel sem tűnt, hogy léteznek ilyen emberek.

Van a másik csoport, aki a fejemen lévő kendőből poént csinál, és majomkodva - esetleg mutogatva is, mintegy színjátszást színlelve - azt mondja, hogy mi ez az új hóbort, normális vagyok? Ilyenkor rájövök, hogy ők ugyanúgy ítélkeznek mindenfajta háttértudás nélkül, mint ahogy én teszem nagyon sokszor. Aztán persze elnézés, pironkodás, nem tudja stb ... stb ... és persze nem haragszom, hiszen sosem bántana meg.

Ahogy betegséggel zárult '17, ugyanúgy folytatódott '18. Fostunk, hánytunk, egymásnak könyörögtünk, hogy igyekezzünk a slozin, mert mi jönnénk. Katasztrófa. A héten dolgoztam először az idei évben.

Annyi mindenről szeretnék írni és fogok is, csak rohannom kell Déért az oviba, megyünk iskolaelőkészítőre.