A nőgyógyászom a két lábon járó realizmus. Szó szerint. Még a homeopátiában sem hisz, ami számomra szentségtörés. Persze más számára a homeós bogyók életellenesek ...

A nőgyógyászom miután tegnap meglátott, kishíján sírva fakadt. Először arra gondoltam nagy riadalmában sokkot kapott. Aztán rájöttem, miután majom módjára végigturkászta a fejem bruttó 4,5 percben: örült. Őszintén. Csodálkozott. Azt mondta, ha nem a saját szemével látja, nem hiszi el.

A haj, a leggyorsabban növő szövet. Átlagosan havonta 1 centiméterrel lesz hosszabb, ebből könnyen kiszámítható, hogy ez naponta 0,33 millimétert, éves szinten pedig 12 centimétert jelent. Az én hajam 4 hét alatt 2 centit nőtt, elkezdett besűrűsödni és a fodrász formát vágott. Hozzáteszem:teljesen kopaszról indultunk.

Szóval az orvosom nekiállt megmagyarázni, hogy ez biztosan góc volt, nagyon eltalálták az antibiotikumot, mennyire szuper az orvostudomány és még sorolhatnám az öntömjénezést. Közbevágtam: nem volt góc, nem kaptam antibiotikumot, nem szedtem semmit. Ami önmagában nem igaz, mert vasat és 1500 mg-os C-vitamint nyomatom a homeós bogyókkal.

Megdöbbent és közölte, hogy ilyen nincs és ha nem a saját szemével látja - nem asszisztálja végig - nem hiszi el a történetet. Legfőképp azzal nem tud megbirkózni, hogy milyen ütemben hullott ki és nő vissza. Most döntöttem meg számára a hihetetlen orvosi esetek kategóriát.

Csak maradjon így...

Ő foglalózik

Mi foglalózunk

Ők nem foglalóznak.

Nagyon könnyű helyzetben vagyunk a sráccal, aki megvásárolja az "otthonunkat": minden megbeszélhető, mindenre találunk megoldást, rugalmasak vagyunk, tudunk úgy tárgyalni beszélgetni hogy minden mondattal előrehaladunk és kipipálhatjuk a kérdőjeleket. 10 nap alatt eladtuk a lakást.

Az az ingatlan, amit mi vásárolunk meg ... nos ... amikor az első kérése az eladónak, hogy mikor fizettek már, holott tudja, mivel elmondtuk neki nem egyszer, nem kétszer, sőt az ingatlanos is elmondta többször: nekünk el kell adni a lakásunkat, mellette hitelt kell felvennünk hogy fizetni tudjunk részükre. A srác, aki megvásárolta a lakásunkat is hitelezik, tehát várnunk kell. Tudták, tetszett nekik, hiszen így nem kell azonnal költözniük, bár nincs hova, mert a nézegetéssel hadilábon állnak, de a pénz már kellene nekik. Májusi költözést beszéltünk meg eredetileg, ők még mondták is, hogy az nagyon korai szerintük. Amúgy pénteken kaptak 2,4 milla foglalót tőlünk. Ezzel tudnának foglalózni, előlegezni amit akarnak. Tegnap a lány azt mondta a telefonba nekem, hogy áron alul adták el az ingatlant és már nagyon megbánták. Erre nem tudtam mit mondani, nemcsak mert nem igaz, hanem mert mit lehet erre válaszolni? Nagyon bízom benne, hogy nem fognak visszalépni, az ultra nagy szopás lenne nekünk.

Jövő héten adásvételizünk a mi lakásunk ügyében, a másik párral következő hétfőn. A vallásuk nem engedi a pénteki napnyugta utáni tevékenységet. Ami mindenkinek szíve-joga. Elfogadom, csak nekünk ez így plusz kör, bár ezzel lesz időnk végiggondolni a kifizetési ütemezésünket.

Igyekszem nagyon pozitívan állni a dologhoz és csak a jót bevonzani.

A hitelkérelem beadásáról is írok, ha már ott tartunk ... csak már lenne meg az adás-vételi.

Milyen aktuális témavezető lehet február 14-én?  Valentin-nap.

Éveken keresztül nem tudtam, hogy ünnepeljük a férjemmel a Valentin-napot. Azt gondoltam, hogy ez egy jó alkalom a bulizásra vagy a bulizás okának kinevezésére. Aztán az első sittes év alatt rá kellett jönnöm, hogy mégis csak megemlékezünk.

A férjem óriási borítékban küldött egy fényképet rólunk, amihez gyönyörű keretet készített és ezer-milliószor, különféle nyelveken ráírta, hogy szeretlek. Bár hozzáteszem, hogy nem látom értelmét úgy, hogy évekbe telt, mire megjegyezte  a születésnapomat, névnapomat. Évek kellettek ahhoz is, hogy felhagyjon a november 4.-ei, excsaj-születésnapon történő óriási virágcsokorral köszöntgetésnek - amúgy az enyém is novemberben van, csak 18-án -. A házassági évforduló dátumát szerintem ma sem tudja.

A lényeg: bennem él a kép, ahogy állok a borítékkal a nappali bukóablaka alatt és nem tudom mire vélni a dolgot. Állok egyik lábamról a másikra. Totál Micimackó effekt: még a kezemmel is megvakartam a fejem ... Először a születésnapom dátuma jutott az eszembe, aztán a névnapom, majd az ő évszámai, még a gyerek dolgai is végigfutottak az agyamon. Mivel nem stimmelt egyik sem és nyilvánvalóan sem karácsony, sem húsvét, sem hanuka, sem március 15.-e, sem bérmálás, keresztelő, házassági évforduló nem volt, komolyan nekiálltam törni a fejem. A telefonom pittyenése törte meg a gondolatmenetemet, mikor a barátnőm képes üzenete jött: pasijától óriási Valentin-napi lufit kapott.

Basszus Valentin-nap!!!!!!!!

Azonnal nekiálltam az ajándék-gyártásnak, mivel sitteséknek nem lehet bármit beküldeni .... khm ... szóval kivágtam többszáz miniszívecskét és beletettem egy A4-es borítékba ... hogy fog örülni neki, ha kibontja ... és igen ... szégyenszemre azt hazudtam, hogy nem felejtettem el, csak késik a levelem ... és nyilván nem az én hibámból.