Csütörtökön délután bejelentettem az autót szemlére - koccanás okán -. Aznap este 7-kor hívott a biztosítós pasi, hogy másnap délre jön és felméri a kárt. Úgy felmérte, hogy az alkatrészek 40, a munkadíj 50%-át hajlandóak kifizetni. Hogy értsük az arányokat: 145 ezer Ft-os kár keletkezett a kocsimban, ami tartalmazza a szerelési díjat, ezzel szemben a biztosító megajánlott 65 ezer Ft-ot, amiben természetesen a munkadíj IS benne van. Ergo: a fennmaradó 80 ezret nekem kellene kifizetnem.

Ki vagyok akadva: minden szerelésnek van egy meghatározott munkamenete és munkaideje. Miért csak a felét szeretnék kifizetni? A karosszériásom ezen annyira elkattant, hogy nekivágta a csavarkulcsot a biztosítós emberkének ... amit én teljesen megértettem (mondjuk az nem tetszett hogy ez pont az én autómnál történik) a flegma és lekezelő stílus miatt és megkérte, hogy kalapálja ki, majd fújja le színre a hátsó lökhárítót és a csomagtartót 2 óra alatt, ezt követően pedig szerelje vissza. Amennyiben meg tudja oldani, nem fog reklamálni a munkadíj kifizetése miatt.

Emellett számomra felháborító, hogy nekem okoztak kárt és még nekem kellene belefizetnem, hogy Bubu abban az állapotában tündököljön, mint régen. Értem én, hogy avulás, öregedés stb ... na de ezek a horpadások, törések akkor is ott lettek volna, ha szalonból hozom ki az autót 0 kilométerrel és 1 percen belül történik a koccanás. Könyörgöm, egy X5-ös BMW koccolt le egy Fiestát ... 

Ezen felül én futkároztam mindenért: kárbejelentő, karosszériás, aláíratni a vétkessel, bejelenteni, újra karosszériás, biztosító stb ... ezek is mind pénzbe kerültek és akkor még arról nem beszélek, hogy szerelés ideje alatt nem lesz kocsim.

Én nem akarok nyerni egy fillért sem a "balesetből" ... egy dolgot szeretnék, legyen rendben az autó.

Nem fogadjuk el a megajánlott összeget, marad a számla utáni kifizetés ... csak ez megint mire kényszeríti az embert. 

Nem értem ezt a rendszert.

Dé: - Ninának ma volt a szülinapja az oviban!

én: - És milyen ízű tortája volt?

Dé: - Hát olyan rózsaszín Hello Kittys lovaglós!

én: - ?????  

Pénteken hazafelé tartottam. Az Ipari parki nagy kereszteződésben megálltam - hogy elsőbbségadási kötelezettségemnek eleget tegyek egy kamionnal szemben - majd pár másodperc múlva döccenésre lettem figyelmes. Először azt hittem lefulladt az autóm. Aztán gyorsan rájöttem abból, ahogy oldalra- és hátranéztem: belénk jöttek egy másik autóval.

Én vezettem, Ká ugrott ki az autóból azonnal nézte a gyereket, miközben én igyekeztem felfogni mi a helyzet. Dével minden rendben, úgyhogy gondoltam nincs is baj, ültem tovább nyugodtan az ülésemben.

Aztán a visszapillantóban láttam, hogy egy X5-ös bömös tolat le az én kis Bubukámról - így hívom az autót -. Rögtön láttam lelki szemeim előtt, hogy szarrá tört az autó hátulja, azonnal végigfutott a fejemben minden lehetséges segítő telefonszáma ... így péntek délután 4-kor csúcsforgalomban, dugóban. Kiszálltam. A kocsin 2 horpadás és egy minimális lökhárító törés látható. Nagyon örültem, hogy megúsztuk. Félreálltunk, a pasi elismerte, hogy ő volt a hibás, megadta a névjegykártyáját, hívhatom. Elhúztam az autószerelőmhöz, mondja, hogy 85 ezer a javítás ... szemeim kettéálltak, majd visszaegyenesedtek, amikor láttam, hogy a belső része és a tartóelemek mind eltörtek.

Nagyon sokalltam ezt az összeget, úgyhogy elvittem még egy emberhez, aki 120 ezret mondott, mert szerinte a csomagtartó sem zár rendesen, azt lehet javítani, festeni is kell. A lökhárító teljes csere. Lehidaltam, hogy az a minimális koccanás mekkora sérülést/gondot okoz és ez ennyibe kerül. A végösszeg 145 ezerben állt meg. 

Hívtam delikvensünket, aki nyilván nagyon nem ért egyet az összeggel. Nekem sem tetszene ellenkező esetben.

Nekünk nagy mázlink volt, úgy látszik vigyáznak ránk fentről. Ha betol minket az autó az alá a kamion alá, aminek nekem elsőbbséget kellett adnom, ezért álltam a kereszteződésben ... valószínűleg egyikünk sem száll ki élve.

Szerencsétlen a helyzet: most nekem kell futkározni, egyezkedni, lelkiismereti-kérdést csinálni a dologból (aki belénk koccolt, az egyik partnercégem vezérigazgatója). Ezen felül nem lesz autóm 2 hétig. 

Az ő autóját minimálisan kell polírozni. Benevezek jövőre egy bömösre! 

Nagyon nehezen ültem vissza az autóba. Nem akartam vezetni. Ká erősködött, ha most nem ülök vissza, gond lesz. Nem történt nagy baj, mégis meglehetősen megviselt. Ma reggel remegő kézzel indítottam a kulcsot a zárban. Mondogattam magamnak: ez nem határolhat be, menni kell, odafigyelni és vezetni.

Mindjárt újra autóba kell ülnöm. Nem vagyok nyugodt, túl kell lépni rajta. Jogosítvány megszerzése után fél évvel  napra pontosan belém jönnek. Nem hiszem el.

4:45-kor csillámos póniseggel ébredni az arcomban ... felbecsülhetetlen érzés.

Azt gondolom, hogy a hétvégét tökéletesen sikerült kimaxolni.

Szombaton reggel óracsörgés nélkül sikerült időben felkelnem, majd azonnal hasznossá tettem magam, aminek eredményeképpen fél 10-kor készen illatozott a gulyásleves a tűzhelyen. Barátnőztem, gyerekeztem, játszótereztem, bevásároltam - ezt mind egy helyen -. Szeretem, amikor mindent el tudok intézni egy helyen.

Délután családostul, kutyástul a Pannonhalmi Arborétumban kirándultunk. Csodálatos hely, tele új ismeretekkel, hihetetlenül friss levegővel és kedves emberekkel. Este értünk haza őrölt mód elfáradva.

Ká este elment barátkozni. Dét ennek okán igyekeztem mielőbb alvásra bírni, hogy végre legyen én-időm ... csak hosszas győzködés után adta fel a küzdelmet és ájult el az ágyában, így az én-időm lenegyedelődött az eredetileg tervezetthez képest. Wellnesst készítettem, olvastam, hajat mostam, beszárítottam, krémeztem magam. Ahhhh ... Fél 10-kor lefeküdtem aludni, gondolván tökéletesen kialszom magam, így a magamra mázolt másfél kiló krémnek is lesz hatása.

Ahogy Ká elhagyta a lakást, a kutya menetelésbe kezdett. Percenként változtatta helyét a 45 m²-es lakásban. Apró körmei csattogtak a parkettán.Minden egyes lépcsőházi eseményre ugatásba kezdett. Hajnali fél 2-kor erősen elgondolkoztam azon, hogy elviszem a zaciba ... aztán megjött a gazdi 2-kor és csend lett. Ennek folyományaként 5 óra alvás és csoda kence-ficézést követőn szarabbul néztem ki, mint 2 átbulizott éjszaka után.

Vasárnap reggel Ká egy bögre kávéval várt a nappaliban. Nagyon aranyos gesztus, főleg, hogy nem kávézom. Belegondolva elég szarul nézhettem ki, ha úgy gondolta kelleni fog a fekete ... az elfogyasztása mellett döntöttem.

Szokásos vasárnapi menü: húsleves, köret, rántott hús, krémes elkészítése után Dét letettem aludni, Mi Kával igyekeztünk pótolni házaséletünk heti hiányosságait, majd Dé ébredését követően LEGO-kiállításra mentünk.

Vasárnap további része láblógatással, filmnézéssel, hétfőre-készüléssel telt. 

(zárójelben: minden nap történik negatívum - vasárnap pl egy totál értetlen emberrel sodort össze a Messenger .., de igyekszem csak a jókat észrevenni és ezzel tölteni magam)

Szuper hétvégénk volt.

A pénteki kicsit fosul vagyok; vasárnapra baszki de szarul vagyok kategóriává nőtte ki magát, így hétfőn reggel fél 7-kor már az orvosi rendelő előtt próbáltam fejem a falnak támasztva várni a doktor nénit. Lázam 39,6 volt, köhögtem, fájt a fülem, a hátam, a mellkasom; kvázi minden egyes porcikám.

Kaptam sok-sok gyógyszert antibiotikummal karöltve. Ha ezt tudom előre a gyógyszertárba bevásárlókocsit bérlek. A következő eset szemlélteti mennyire voltam rosszul: a Háda előtt sikerült leparkolnom. Gondoltam beteszem a táskám az autóba, majd bemegyek körbenézek a boltban. Beültem az autóba, néztem az embereket bent, hogy válogatnak, de nem volt lelkierőm megmozdulni az ülésben. Még egy darabig ücsörögtem ott, épp, hogy a nyálam nem folyt ... amikor felötlött, hogy ha már elméletben bementem, kiválogattam a legszuperebb cuccokat, de gyakorlatban nem tudtam megvalósítani, akkor tán' el kellene indulni haza. Annyira remegtem a láztól, hogy csak nehezen tudtam rükvercbe tenni a sebességváltót. Hazaérve bevettem a gyógyszereket, ágyba bújtam,  másodpercek alatt elaludtam.

Este újra bogyódobálás ... majd fél óra múlva Dé kedvesen megjegyezte, "anya, neked marha nagy a fejed!" 

Belenéztem a tükörbe, és lám, görögdinnye nagyságúra nőtt az amúgy sem kicsi fejem, a torkom. Hívtam a sógorom, aki mentős. Érdeklődtem finoman mi a faszt csináljak?? 5 amplulla Calcimus után lejjebb ment a duzzanat, majd másnap hívtam a háziorvosom, hogy valami nem okés a gyógyszerekkel, mert kellőképpen összevesztek bennem. Megbeszéltük, hogy az AB marad a gyulladáscsökkentővel, mellé Coldrex,a többit hagyjam el.

Bírom, mikor megkérdezik, van-e gyógyszerallergiám. Nem tudom! Visszakérdeznek, hogy nem tudja???? 8 kérdőjellel. Nem baszki ... de most már el kell mennem, mert ellenkező esetben hülyén fogok meghalni. Déről sem tudom, hogy allergiás-e?! Sosem csináltattam erre vonatkozó vizsgálatot. Olyat, ami a hatóanyagok szervezetre való hatását mutatja meg pláne nem.

A lényeg, hogy 3 nap fekvés után nagyon beleuntam a helyzetebe: ma már bejöttem fél napot dolgozni, sütöttem buktát, kivasaltam, kitakarítottam, megnézem egy filmet, majd eldöntöttem, hogy meggyógyultam.

Nyilván nem, de sokkal jobban vagyok!

Péntek van. Számomra ez a legjobb nap a szombat után ... csak nem ma. Náthás és nyűgös vagyok. Fáj a torkom, az elfogyasztott méz mennyiségétől már összeragad a szám. Tegnap ettem reszelt gyömbér, citromlé, méz kombót, de a fájdalom masszívan tartja magát ma is. Ha nem állapítanám meg magamban 2 másodpercenként, hogy mennyire szarul vagyok, hanem csak elsiklanék felette, lehet placeboba elmúlna. Próbálom magam lendületbe hozni, ugyanis szeretnék ma elmenni futni is ... amiből tudjuk, hogy nem lesz semmi.

Dolgozom és mondhatni nehezen tolerálom az irodai légkört. Az egyik kollégám fél órája szüttyög azon, hogy nem mennek el a levelei.Semmit sem tesz azért, hogy megoldódjon, csak mondogatja, hogy nem megy. Ehhez most nem tudok jó pofát vágni. Szívem szerint hazamennék, de akkor Dé és Ká hogy jut haza? Igyekszem kompenzálni magam: egy 300 grammos mogyorós Milkával. 

Hétvégén anyámékhoz utazunk, Dé és apám szülinapja okán. Fogalmam sincs mit vegyek az öregnek. Egy századik csavarhúzót vagy egy ezredik pár zoknit? Minden évben elgondolkozom azon, hogy egyszer nagyon meglepem apámat. Anyám ugyanis minden évben egy csodaszép ütvefúrót, páraelszívót vagy ékelőkészletet kap apámtól ajándékba. magának vásárol. Megnézném apám arcát, amikor egy sminkkészlettel, lábassal vagy egy asztalterítővel állítanék be, miközben a heppibörzdéjt énekelem. Szóval gondolkozóban vagyok.

Dé Lego kurva drága Friends Grandhotelt kapott tőlünk. Rendületlenül rakja, amikor épp nem úszik, lovagol, szülinapozik. Baromi ügyes.

Dé szülinapjáról: az egyik készségfejlesztő helyen tartottuk itt a városban. 31 ezer Ft-ot fizettem ki, amiben benne volt egy mutatványos kutya 15 perce 5000,- Ft-ért. Ezt az egyet nem sajnáltam. Az ár tartalmazta innivaló, ropogtatnivaló, animátor, torta, helyiség bérlése, dekoráció, fotó, videó, zene. A honlapon a következő mondat szerepel: "nincsenek korlátok, szabályok közé zárva, mégis tökéletes a szülinap, van vidámság, móka, kacagás,nincsenek korlátok, szabályok közé zárva, mégis tökéletes a szülinap, van vidámság, móka, kacagás" - ezzel szemben az egyik 3 éves vendéget 3-szor küldték ki, mert kiöltötte a nyelvét. Ami alapvetően tényleg nem szép dolog, de azért van 20 éve a pályán, hogy ezt megoldja bent és nem azért fizettem ennyit, hogy egy gyerek az ajtó előtt büntetésben legyen egy szülinapi zsúron, sőt,bent egy másik vendéget a sarokba állítottak.

Az innivaló 1 pohár víz volt a gyerekek szerint. A 6 gyerek szerint egyöntetűen és nem kaptak többet. Én gyümölcslevet fizettem. A torta finom volt, a játékok jók, képeket kaptunk, videót nem, mert nem tudják letölteni laptopra.

Mindig ellene voltam a szervezett keretek között, mások által megoldott buliknak. Idén, hogy ne kelljen takarítanom, szemetet szednem, vendégül látnom, hogy mindent megoldjanak helyettem, kifizettem ennyi pénzt, ami nagyon kényelmes volt, de visszhangot kapott, ami nem érintett jól. Dé 5. szülianapja itthon volt a bemutató teremben, feldíszítettem mindent, bevásároltam, sütöttem-főztem, készültem,  bohócot hívtam, aki kordában tartott nem 6, hanem 12 gyereket és senki sem állt sarokban, pedig keményen szopórolleren volt szegény csaj. Dé szülinapján minden évben nagyon rossz idő volt, ezért is döntöttünk a szervezett, lefoglalt hely mellett. Az idén két nap sütött. Buli előtti nap, mondtam Kának, hogy nincs jó megérzésem ... bejött. 

Az ember tökéleteset akar a gyerekének. Hát ez elég messze volt tőle szerintünk és a panaszkodó szülő szerint. A gyerekek viszont nagyon jól érezték magukat. 

Döntsd el, hogy kellemetlenül érezzem magam, vagy sem.

Tegnap erőt vettem magamon és amíg Dé úszott, lefutottam a Maratont. 

Kijöttem az uszoda ajtaján, felnéztem az égre, hogy valami demotiválót láthassak, de nem, egy felhő sem volt fent. Gyönyörűen sütött a nap. Elmentem automatához, mert ki kellett fizetnem a havi úszás díjat -ráért volna jövő héten is - sajnos ezzel is nagyon gyorsan végeztem. Visszafelé azonnal találtam parkolóhelyet.

Amit máskor 40 perc, azt most 10 perc alatt lezongoráztam. Wow :(.

Nem tudtam más kifogást találni, pedig nagyon-nagyon próbálkoztam, így el kellett, hogy elinduljak a töltésen.

Az első 10 méteren abszolút jól ment minden, aztán a huszadik méter közelében már erősen ziláltam és kb 50 másodperc múlva kész, végem volt, megcsináltam, mekkorát futottam ... baromi jó érzéssel töltött el a tudat, hogy mennyire jól megy ez nekem, abszolút doppingolt csütörtökre egészen addig, amíg a nagy lihegésben oldalra nem fordítottam a fejem és láttam a kiírást a tájékoztató kövön: 100 méter. Próbáltam az m betű elé belelátni egy kát, de csak nem sikerült. 100 méter indulástól. Nem tudtam sírjak vagy nevessek. nagyon fos vagyok. Mivel szégyenben nem maradhattam magam előtt, így még lenyomtam 7-szer ennyit egy óra alatt. Vicc. Tudom-tudom: aranyérem, koszorú, zászló.

Kicsit mentve a menthetetlen lebőgésemet visszafelé mind a hétszáz métert kitörésben tettem meg 2-szer nyújtva közben.

Nem keserített el a helyzet, sőt csütörtökön újra megpróbálom. Nem fog kifogni rajtam.

Mára természetesen olyan izomlázam lett, hogy a vécéről csak segítséggel, jajveszékelve tudok felállni.

(Kiegészítés: nagy arcom azért volt futás előtt, mivel teremben futópadon nem jelentett gondot 15-20 perc alatt sokat futnom.) 

Boldog hatodik születésnapot Szívem!

Szeretlek!

(Dét reggel 5:45-kor énekelve ébresztettük, hogy az apja is részesüljön a meghatódásban, segítségül hívva Halász Judit zenéjét. A nagykorúak sírtak, M nem tudta mire vélni a dolgot, ugatott torkaszakadtából, Dé nevetett ezen a morbid képen; majd 5:50-kor visszafeküdtünk aludni, miután K elment edzeni.)

Ma napon címszavakban:

#nemtetszikatorta# #kurvalassúanet# #faszértnemtöltbesemmit# #nincstöltőméslemerültatelefonom# 

#nincsnálamműkönnykiszáradtaszemem# #állandóanlecsúszikatitokzoknim# 

#mikorörüljekhanemma# #Dészülinapjavan#

#mindjárt resetelek és boldogságba borulok!!!#