Dé beteg volt. Én beteg vagyok. Ká beteg lesz. Ezt a hónapot sem úsztuk meg egészségesen, pedig a február már kecsegtetett némi fénnyel az alagút végén.

Dének tüdőgyulladása volt. 1,5 hét masszív 39-40 fokos láz, emellé egy oroszlánüvöltéssel kombinált felnőtt jeti köhögése párosult. Dé nagyon jó beteg - ha lehet ilyet mondani - szobanövény kategóriába megy át. Inni kér és csak van. Nem ugrál, nem szüttyög, nem hisztizik, csak fekszik.

Pénteken reggel belázasodott  - nem folyt az orra, nem köhögött -, aznap nem vittem el orvoshoz bízva abban, mint az eddigi betegségeknél pikk-pakk elmúlik. Tudom, szörnyű anya vagyok, hogy azonnal nem rohantam vele dokihoz, a betegebbnél-betegebb gyerekek közé, csak kivártam, hátha elmúlik ez is 3 nap alatt, mint minden más esetben. Hétfőn reggel a gyerekorvosnál kezdtünk. Homeós cuccokat adott, azt kellett szednie, tiszta volt a tüdeje. Szerdán már nagyon köhögött, visszavittem a 4 napos hosszúhétvégére való tekintettel. Akkor már tüdőgyuszija volt.

Ká teljesen kiborult, milyen ez doki ... azonnal orvost váltunk, hogy nem lehet észrevenni -... tiszta idióta volt ... mondtam neki, ha belázasodik legközelebb úgy, hogy mellette semmi tünete nincs ... vagy nincs láza, de taknya-nyála egybefolyik, azonnal orvoshoz kell fordulni, mert biztosan tüdőgyulladása lesz.

Most én vagyok beteg. Természetesen nem mentem el orvoshoz, mert dolgoznom kell.

Úgyhogy Dé holnap szépen leköltözködik anyámékhoz, hogy külön legyünk egy kicsit, mert január óta váltásban fertőzzük egymást.

Március 14-én ESTE elromlott a kazánunk. Ez a tipikusan: vigyázz mit kívánsz! történés (a múltkor nagyon alacsony volt a nyomás, most túl magas). 3,2 Bar a nyomás az 1-1,5 bar helyett rajta minden egyes melegvíznyitáskor, fűtésrendszer beindításkor. Nem attól félek, hogy felrobbanunk, mert ott a biztonsági szelep, ami kiold csak ha pont akkor történik, amikor nem vagyunk otthon, akkor elázunk ... egyik sem jó. Főleg, miután eladtuk már az ingatlanunkat. Természetesen tegnap tudott jönni a szerelő. Hétvégén vagy meleg vizünk volt, vagy fűtésünk és állandó leengedés alatt a rendszer. A kettő nem ment egyszerre.  A mester megállapította mi a baja a kazánnak. Amit ugye már telefonban is elmondtunk neki és mi is tudunk napok óta. Szerencsére nem kért pénzt a kiszállásért, mert ellenkező esetben a fejére húzom a pumpáját. Jön legközelebb, azt ne kérdezzem, mikor, de jön, és vesz rá szelepet meg minden szart, ami kell hozzá.

Elkészült Bubu. Megy, mint az álom ... 118 ezer Ft.

Megtörtént az értékbecslés az ingatlanon, amit meg kívánunk vásárolni. 24 millió lett az értéke, úgyhogy teljesen jó áron vettük. A bank 19,6-ba fogja beszámítani, így is elég lesz a hitelünk felvételéhez. Ma voltam bent a bankba aláírni a befogadói kérelmet és kipengettem a 31.668,- Ft-ot ami az értékbecslés díja és nem jár vissza. 11 milliót igényeltünk, 17.500.000,- Ft kell visszafizetnünk. Elég kemény ... kell LTP is, ha mielőbb a végére akarunk jutni.

Kiderült most menet közben, hogy a családi házunk egy 128 nm-es szövetkezeti lakás. Mindegy, ez marad, ebbe szerettünk bele.

Nem tudtunk nem hogy elmenni .... kimozdulni sem a lakásból a 4 napos ünnep alatt. Cseppet sem bántam, hogy nem madárcsicsergős verőfényes hétvége volt, hanem zimankó. Krisszel lelazulós, kettesben töltött hétvégét terveztünk, természetesen nem jött össze.

Azt hiszem több jó hír nem is kell a hétre.

Csütörtökön délután bejelentettem az autót szemlére - koccanás okán -. Aznap este 7-kor hívott a biztosítós pasi, hogy másnap délre jön és felméri a kárt. Úgy felmérte, hogy az alkatrészek 40, a munkadíj 50%-át hajlandóak kifizetni. Hogy értsük az arányokat: 145 ezer Ft-os kár keletkezett a kocsimban, ami tartalmazza a szerelési díjat, ezzel szemben a biztosító megajánlott 65 ezer Ft-ot, amiben természetesen a munkadíj IS benne van. Ergo: a fennmaradó 80 ezret nekem kellene kifizetnem.

Ki vagyok akadva: minden szerelésnek van egy meghatározott munkamenete és munkaideje. Miért csak a felét szeretnék kifizetni? A karosszériásom ezen annyira elkattant, hogy nekivágta a csavarkulcsot a biztosítós emberkének ... amit én teljesen megértettem (mondjuk az nem tetszett hogy ez pont az én autómnál történik) a flegma és lekezelő stílus miatt és megkérte, hogy kalapálja ki, majd fújja le színre a hátsó lökhárítót és a csomagtartót 2 óra alatt, ezt követően pedig szerelje vissza. Amennyiben meg tudja oldani, nem fog reklamálni a munkadíj kifizetése miatt.

Emellett számomra felháborító, hogy nekem okoztak kárt és még nekem kellene belefizetnem, hogy Bubu abban az állapotában tündököljön, mint régen. Értem én, hogy avulás, öregedés stb ... na de ezek a horpadások, törések akkor is ott lettek volna, ha szalonból hozom ki az autót 0 kilométerrel és 1 percen belül történik a koccanás. Könyörgöm, egy X5-ös BMW koccolt le egy Fiestát ... 

Ezen felül én futkároztam mindenért: kárbejelentő, karosszériás, aláíratni a vétkessel, bejelenteni, újra karosszériás, biztosító stb ... ezek is mind pénzbe kerültek és akkor még arról nem beszélek, hogy szerelés ideje alatt nem lesz kocsim.

Én nem akarok nyerni egy fillért sem a "balesetből" ... egy dolgot szeretnék, legyen rendben az autó.

Nem fogadjuk el a megajánlott összeget, marad a számla utáni kifizetés ... csak ez megint mire kényszeríti az embert. 

Nem értem ezt a rendszert.

Pénteken hazafelé tartottam. Az Ipari parki nagy kereszteződésben megálltam - hogy elsőbbségadási kötelezettségemnek eleget tegyek egy kamionnal szemben - majd pár másodperc múlva döccenésre lettem figyelmes. Először azt hittem lefulladt az autóm. Aztán gyorsan rájöttem abból, ahogy oldalra- és hátranéztem: belénk jöttek egy másik autóval.

Én vezettem, Ká ugrott ki az autóból azonnal nézte a gyereket, miközben én igyekeztem felfogni mi a helyzet. Dével minden rendben, úgyhogy gondoltam nincs is baj, ültem tovább nyugodtan az ülésemben.

Aztán a visszapillantóban láttam, hogy egy X5-ös bömös tolat le az én kis Bubukámról - így hívom az autót -. Rögtön láttam lelki szemeim előtt, hogy szarrá tört az autó hátulja, azonnal végigfutott a fejemben minden lehetséges segítő telefonszáma ... így péntek délután 4-kor csúcsforgalomban, dugóban. Kiszálltam. A kocsin 2 horpadás és egy minimális lökhárító törés látható. Nagyon örültem, hogy megúsztuk. Félreálltunk, a pasi elismerte, hogy ő volt a hibás, megadta a névjegykártyáját, hívhatom. Elhúztam az autószerelőmhöz, mondja, hogy 85 ezer a javítás ... szemeim kettéálltak, majd visszaegyenesedtek, amikor láttam, hogy a belső része és a tartóelemek mind eltörtek.

Nagyon sokalltam ezt az összeget, úgyhogy elvittem még egy emberhez, aki 120 ezret mondott, mert szerinte a csomagtartó sem zár rendesen, azt lehet javítani, festeni is kell. A lökhárító teljes csere. Lehidaltam, hogy az a minimális koccanás mekkora sérülést/gondot okoz és ez ennyibe kerül. A végösszeg 145 ezerben állt meg. 

Hívtam delikvensünket, aki nyilván nagyon nem ért egyet az összeggel. Nekem sem tetszene ellenkező esetben.

Nekünk nagy mázlink volt, úgy látszik vigyáznak ránk fentről. Ha betol minket az autó az alá a kamion alá, aminek nekem elsőbbséget kellett adnom, ezért álltam a kereszteződésben ... valószínűleg egyikünk sem száll ki élve.

Szerencsétlen a helyzet: most nekem kell futkározni, egyezkedni, lelkiismereti-kérdést csinálni a dologból (aki belénk koccolt, az egyik partnercégem vezérigazgatója). Ezen felül nem lesz autóm 2 hétig. 

Az ő autóját minimálisan kell polírozni. Benevezek jövőre egy bömösre! 

Nagyon nehezen ültem vissza az autóba. Nem akartam vezetni. Ká erősködött, ha most nem ülök vissza, gond lesz. Nem történt nagy baj, mégis meglehetősen megviselt. Ma reggel remegő kézzel indítottam a kulcsot a zárban. Mondogattam magamnak: ez nem határolhat be, menni kell, odafigyelni és vezetni.

Mindjárt újra autóba kell ülnöm. Nem vagyok nyugodt, túl kell lépni rajta. Jogosítvány megszerzése után fél évvel  napra pontosan belém jönnek. Nem hiszem el.