Másfél hét alatt 17 helyet látogattam meg 157 ezer Forintért. Orvosok, rendelők, kórházak, intézetek, természetgyógyász, gyógyszertár. Mindenhonnan kaptam eredményt, amikkel visszamentem a kiindulási pontra, a bőrgyógyászhoz. Természetesen okosabb nem lettem.

Minden eredményem rendben van. Panaszom nincs. Góc nincs (helyesebben az egyik foggyökér alatt látott az orvos egy kis felsűrűsödést, de nem nevezné gócnak - azt mondta; januárban majd megnézi, nem sürgős szerinte). TSH-tól az összefehérjéig minden oké. Vashiányom van, ami nem oka a hajhullásnak. Hullhat tőle, de nem így, mint az enyém. Már csak vállig érő hajam van - derékig ért -. A fejem teteje teljesen kopasz és sajnos a szőrtelen rész egyre előrébb húzódik a homlokom irányába. Kendőznöm kell állandóan, mert megfagyok. Sosem voltam fázós ... a tél a kedvenc évszakom, imádom a hideg, havas, jeges időt. Most kendőben vagy sapiban ücsörgök mindenhol. Hihetetlen, hogy a dús, vastag, hosszú hajam mennyi hőt felfogott. Mindig kevesebbet, vékonyabbat és rövidebbet szerettem volna. Nem ilyen áron. Tegnap tetováltattam szemöldököt, mert alig látszik.

Elküldtek újra vérvételre - mivel eddig orvosi okát nem találták meg a hajhullásnak - autoimmun panelt vettek le. Ez nálam már a maximum, amit ebben a formában megcsinálok, mert az autoimmun betegségekkel vagyok úgy, hogy olvasok róla, nem értem, de gyanítom, hogy az sem, aki írja. Minden hátterében a stressz, mint faktor ott van... szóval nekem ez az a kör, amire már nem tudnak ép magyarázatot adni és belenyomorgatják az autoimmun csoportba. A vérvétel eredménye január vége, február elejére lesz meg. Addig hajszesz, kopogtatás - természetgyógyász ajánlotta és tényleg nyugtat - és így ennyi.

A dokim azt mondta hétfőn, hogy ha az autoimmun panel sem mutat ki semmit, akkor ráfogja a hajhullást a stresszre. Igazából nem bánnám, amennyiben lenne kezelési módja. Számomra elképzelhetetlen jelen állapotban, hogy lassítsak. Nincs miből. Szeretnénk költözni, februárban kezdődik egy iskola, ahova beiratkoztam, a gyerek jövőre iskolás lesz ... szóval rengeteg terv, megvalósítás és a mindennapok, edzések, munka stb... nem is tudnám mit hagyjak el/mit lehet elhagyni?

Persze, ha találtak volna kiváltó okot, az sem tetszene, bár azt lehetne kezelni, de a stresszt hogy a tökömbe iktatom ki az életemből?

Folytatom az előző bejegyzés gondolatmenetét egy másik aspektusból.

Azóta már alig van hajam. Oka még nincs. Az eddigi eredményeim negatívok. A nőgyógyászati kenet eredménye még nincs meg. Hétfőn megyek vissza orvoshoz, hogy értékeljen.

A hétfő: egyszerre kellene 3 helyen lennem, természetesen kb azonos időpontban. Orvos, másik orvos és az eddig sztárolt iskola szülőiértekezlete ... ráadásul leendő elsősöknek az ELSŐ! Osztódnom kellene.   

Nem csinálom már ki magam a hajhullással kapcsolatban. Jobban mondva nem is a kopaszodás a gond, hanem a mögöttes tartalom. Kihull, visszanő. Ezzel valahogy nem foglalkozom. A természetgyógyász szerint az elmúlt 6 év stressze most kijött egyben. Tanultam kezelési technikát: kopogtatom magam. Tudom, ez úgy hangzik, hogy nem csak a hajam hullott el, hanem az eszem is vele együtt. Hatásos és minden másra ott van a "leszarom" szócska.

Persze nagy a szám. Egy héttel ezelőtt a természetgyógyász ágyán taknyom-nyálam egybefolyt a sírástól és követeltem, hogy mondja meg rákos vagyok vagy leukémiás. (nem tudom miért ezen a kettőn agyaltam). Azt mondta egyik sem. A két legrosszabb lehetőség járt a fejemben napokig. És ebben a helyzetben nem magamat féltettem, hanem az ezerszer megismételt kérdés: "mi lesz Dével?" fogalmazódott meg bennem. Elképzelhetetlen variációs lehetőség átfutott az agyamon és egyik sem tetszett. Sajnáltam Dét, hogy fájdalmat okoznék neki a halállal. Bár az minden életkorban fájdalmat okoz. Aztán persze magamat is féltettem: nem akarok belekerülni egy olyan helyzetben, ami valahol tőlem független, hogy birkóznék meg vele? Nagyon foglalkoztatott a dolog. Kával is beszéltem, ha szarul alakulnak a dolgok, akkor Dé legyen az első mindenben. Ezek a betegségek nagy százalékban már gyógyíthatók. Érdekes, a lelkem hogy reagál a rákkal kapcsolatos dolgokra: neten szerettem volna infókat gyűjteni. Ahogy megnyitottam az kinket, azonnal kirázott a hideg és be kellett zárnom az oldalt, nem tudtam megnézni az infókat, zsigerből tiltakozik a testem ellene. Nekem még itt van dolgom.

Rájöttem még 2 dologra ezzel a lelki hercehurcával kapcsolatban. Az egyik az, ha vége ennek az egész akárminek, akkor szülök még egy gyereket - ugye tudjuk, hogy nálam nagyobb kétgyerekes anikampányoló nincs/nem volt a világon. Ezzel párhuzamosan, csak időben korábban eladjuk a lakást és elköltözünk egy családi házba, vagy egy nagyobb kertkapcsolatos társasházba. Kinőttük a lakást. Dének jövőre egy íróasztalt már nem tudnánk betenni. Meglátjuk mit tudunk összehozni a nagy tervekből.

Ma fogom magam és elhúzok Bécs mellé egy kisfaluba és magam mögött hagyom a családom 3 napra (ami valójában csak 1)

A kapcsolatmentős hétvége után kezdődött a "valami" amit azóta is csak így hív boldog, boldogtalan. Én most utóbbi táborba tartozom.

Elkezdett hullani a hajam. Ami önmagában nem hírérték, mert hullott eddig is minimálisan, nem foglalkoztam vele számottevően.Aztán megláttam ezt a képet:Ez az én fejem - mióta ezt írtam, múlt héten kb. másfélszer nagyobb a kopaszság, viszont 5 szál új hajam van már -.

Azonnal hívtam a háziorvost, aki elirányított egy bőrgyógyászhoz - nagyon alaposan megvizsgált, írt fel kenőcsöt, folyadékot, ami jó a fejbőrömre -, majd ő visszairányított a háziorvoshoz, aki aztán nem tudott beutalókat adni és vizsgálatokat kiírni, mert az e-rendszerük nem működött ... mindezt 3 órás várakozást követően közölték. Gyógyszertárban rendelni kellett a felírt cuccokat, mert nem voltak készleten. Újabb nap várakozás, végre megkaptam a beutalókat mind a 17 helyre, ahova kiírtak. Nekiálltam leszervezni az időpontokat - azt ugyan nem tudom, hogy aki nem családi/saját vállalkozásban dolgozik hogy oldja meg a napi 3-4 órás várakozásokat kórházakban magánrendeléseken ... azt meg elképzelni sem tudom, hogy akinek nincs magánrendelésekre pénze hogy bírja kivárni azt, amit saját magamon tapasztaltam meg: augusztusi időpontot állami ellátásban, ám kivertem a balhét, így jófejségből adtak márciusra?????!!!!! Hát bazd meg 1 hét alatt kihullott a hajam 3/4-e és a fejbúbom megkopaszodott ... március meg 4 hónap; bárhonnan számolom. Maradt a magándoki. (ezzel az egésszel nem azt akartam hangsúlyozni, hogy mennyi pénzem van, mert nincs és nyilván ha valahova befizetem, azt máshonnan veszem el. A lényeg: ha éves szinten 250 ezret befizet a "főnököm" eü hozzájárulásra meg eü ellátásra, akkor miért nem kapok emberi időpontot??? Miért kell nekem fizetni, ha ellátást meg nem kapok? Mert ha nem fizetnék, hanem éves szinten elkülöníteném magamnak, majd ha kell kifizetem ... de könyörgöm így most magánrendelésre kifizetem a tízezreket, plusz egészségügyi hozzájárulás jogcímen 22%-ot levonnak. Hát ez hol fair? ...és akkor most zárójel bezárva) 

Gondolom az mindent elmond, hogy az összes létező testnyílásomból vettek mintát/kenetet ... ahol nem volt nyílás, oda tettek és úgy vettek mintát. Mindent pénzért ... és hogy gyorsan meglegyen az eredmény, azért újra fizettem. Sőt, ott a számlán, hogy azért, hogy levegyék a mintát 1.250,- Ft is elkértek. Lehetett volna ezt kórházban is, meg állami ellátás keretein belül csak sokkal lassabban.

Volt egy vizsgálat, ahol abszolút pozitív csalódás ért: orr-fül-gégészet. Vittem 3 napi hidegélelmet, olvasnivalót, minden túlélési eszközt, majd fél óra múlva kisétáltam negatív eredménnyel a kórházból.

Szóval ott tartok - több nap elteltével - hogy lement minden vizsgálat. Várom az eredményeket. Az egyik labor megérkezett pénteken, ami kimutatta, hogy vashiányos vagyok. Visszaballagtam a háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy az összes eredményt meg kell várni, mert önmagába a vashiányt nem okozza ezt a fajta kopaszságot.

Szóval várok.

A nagy várakozásban persze pörögnek a gondolataim és nem jó irányban. Erről írok majd holnap, mert hosszú lesz.