Mindennapjaim története

Kis Panka

Hajhullás

2017. december 08. - KisPanka

Folytatom az előző bejegyzés gondolatmenetét egy másik aspektusból.

Azóta már alig van hajam. Oka még nincs. Az eddigi eredményeim negatívok. A nőgyógyászati kenet eredménye még nincs meg. Hétfőn megyek vissza orvoshoz, hogy értékeljen.

A hétfő: egyszerre kellene 3 helyen lennem, természetesen kb azonos időpontban. Orvos, másik orvos és az eddig sztárolt iskola szülőiértekezlete ... ráadásul leendő elsősöknek az ELSŐ! Osztódnom kellene.   

Nem csinálom már ki magam a hajhullással kapcsolatban. Jobban mondva nem is a kopaszodás a gond, hanem a mögöttes tartalom. Kihull, visszanő. Ezzel valahogy nem foglalkozom. A természetgyógyász szerint az elmúlt 6 év stressze most kijött egyben. Tanultam kezelési technikát: kopogtatom magam. Tudom, ez úgy hangzik, hogy nem csak a hajam hullott el, hanem az eszem is vele együtt. Hatásos és minden másra ott van a "leszarom" szócska.

Persze nagy a szám. Egy héttel ezelőtt a természetgyógyász ágyán taknyom-nyálam egybefolyt a sírástól és követeltem, hogy mondja meg rákos vagyok vagy leukémiás. (nem tudom miért ezen a kettőn agyaltam). Azt mondta egyik sem. A két legrosszabb lehetőség járt a fejemben napokig. És ebben a helyzetben nem magamat féltettem, hanem az ezerszer megismételt kérdés: "mi lesz Dével?" fogalmazódott meg bennem. Elképzelhetetlen variációs lehetőség átfutott az agyamon és egyik sem tetszett. Sajnáltam Dét, hogy fájdalmat okoznék neki a halállal. Bár az minden életkorban fájdalmat okoz. Aztán persze magamat is féltettem: nem akarok belekerülni egy olyan helyzetben, ami valahol tőlem független, hogy birkóznék meg vele? Nagyon foglalkoztatott a dolog. Kával is beszéltem, ha szarul alakulnak a dolgok, akkor Dé legyen az első mindenben. Ezek a betegségek nagy százalékban már gyógyíthatók. Érdekes, a lelkem hogy reagál a rákkal kapcsolatos dolgokra: neten szerettem volna infókat gyűjteni. Ahogy megnyitottam az kinket, azonnal kirázott a hideg és be kellett zárnom az oldalt, nem tudtam megnézni az infókat, zsigerből tiltakozik a testem ellene. Nekem még itt van dolgom.

Rájöttem még 2 dologra ezzel a lelki hercehurcával kapcsolatban. Az egyik az, ha vége ennek az egész akárminek, akkor szülök még egy gyereket - ugye tudjuk, hogy nálam nagyobb kétgyerekes anikampányoló nincs/nem volt a világon. Ezzel párhuzamosan, csak időben korábban eladjuk a lakást és elköltözünk egy családi házba, vagy egy nagyobb kertkapcsolatos társasházba. Kinőttük a lakást. Dének jövőre egy íróasztalt már nem tudnánk betenni. Meglátjuk mit tudunk összehozni a nagy tervekből.

Ma fogom magam és elhúzok Bécs mellé egy kisfaluba és magam mögött hagyom a családom 3 napra (ami valójában csak 1)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kispanka.blog.hu/api/trackback/id/tr213456419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M. Gyöngyi 2017.12.09. 16:48:15

Remélem minél előbb rendbejössz!!!
Egyébként más tüneted nincs? Én hiszek abban hogy a lelki bajok "kijönnek" testileg is. És oké hogy megfejti az ember de nem mindig könnyű tenni ellene.
És miért voltál eddig kétgyerekes antikampányoló? Kérdem úgy hogy 1 gyerekem van és tuti nem lesz több.

KisPanka 2017.12.15. 09:23:17

@M. Gyöngyi: Köszönöm szépen! Igyekszem, ráncba szedni magam. Én is hiszek a lelki részben, de valahol mégsem hagy nyugodni, hogy már alig van hajam. Nem az gond, hogy kihull, hanem hogy valami kézzelfogható ok kellene ... bár ha lenne akkor meg az lenne gond. Szóval nehéz ez így. Egyébként semmilyen más tünetem nincs.
süti beállítások módosítása