Folytatom az előző bejegyzés gondolatmenetét egy másik aspektusból.
Azóta már alig van hajam. Oka még nincs. Az eddigi eredményeim negatívok. A nőgyógyászati kenet eredménye még nincs meg. Hétfőn megyek vissza orvoshoz, hogy értékeljen.
A hétfő: egyszerre kellene 3 helyen lennem, természetesen kb azonos időpontban. Orvos, másik orvos és az eddig sztárolt iskola szülőiértekezlete ... ráadásul leendő elsősöknek az ELSŐ! Osztódnom kellene.
Nem csinálom már ki magam a hajhullással kapcsolatban. Jobban mondva nem is a kopaszodás a gond, hanem a mögöttes tartalom. Kihull, visszanő. Ezzel valahogy nem foglalkozom. A természetgyógyász szerint az elmúlt 6 év stressze most kijött egyben. Tanultam kezelési technikát: kopogtatom magam. Tudom, ez úgy hangzik, hogy nem csak a hajam hullott el, hanem az eszem is vele együtt. Hatásos és minden másra ott van a "leszarom" szócska.
Persze nagy a szám. Egy héttel ezelőtt a természetgyógyász ágyán taknyom-nyálam egybefolyt a sírástól és követeltem, hogy mondja meg rákos vagyok vagy leukémiás. (nem tudom miért ezen a kettőn agyaltam). Azt mondta egyik sem. A két legrosszabb lehetőség járt a fejemben napokig. És ebben a helyzetben nem magamat féltettem, hanem az ezerszer megismételt kérdés: "mi lesz Dével?" fogalmazódott meg bennem. Elképzelhetetlen variációs lehetőség átfutott az agyamon és egyik sem tetszett. Sajnáltam Dét, hogy fájdalmat okoznék neki a halállal. Bár az minden életkorban fájdalmat okoz. Aztán persze magamat is féltettem: nem akarok belekerülni egy olyan helyzetben, ami valahol tőlem független, hogy birkóznék meg vele? Nagyon foglalkoztatott a dolog. Kával is beszéltem, ha szarul alakulnak a dolgok, akkor Dé legyen az első mindenben. Ezek a betegségek nagy százalékban már gyógyíthatók. Érdekes, a lelkem hogy reagál a rákkal kapcsolatos dolgokra: neten szerettem volna infókat gyűjteni. Ahogy megnyitottam az kinket, azonnal kirázott a hideg és be kellett zárnom az oldalt, nem tudtam megnézni az infókat, zsigerből tiltakozik a testem ellene. Nekem még itt van dolgom.
Rájöttem még 2 dologra ezzel a lelki hercehurcával kapcsolatban. Az egyik az, ha vége ennek az egész akárminek, akkor szülök még egy gyereket - ugye tudjuk, hogy nálam nagyobb kétgyerekes anikampányoló nincs/nem volt a világon. Ezzel párhuzamosan, csak időben korábban eladjuk a lakást és elköltözünk egy családi házba, vagy egy nagyobb kertkapcsolatos társasházba. Kinőttük a lakást. Dének jövőre egy íróasztalt már nem tudnánk betenni. Meglátjuk mit tudunk összehozni a nagy tervekből.
Ma fogom magam és elhúzok Bécs mellé egy kisfaluba és magam mögött hagyom a családom 3 napra (ami valójában csak 1)