Alapvetően az lenne a célszerű és célravezető, ha az elképzeléseink minimum hasonló irányba mennének a férjemmel. Emellett az elképzelés és a valóság baromi messze áll egymástól. Na lássuk:

Elképzelés: gondolunk egyet, persze akadnak göcsörtök a dologban, de nagyobb megfeszülés nélkül nagyon gyorsan ki tudunk nézni egy ingatlant, majd abba bele tudunk szeretni, meg tudjuk vásárolni és be tudunk költözni. Persze mindezt az után, hogy a lakásunkat eladjuk, hitelt és CSOKot veszünk fel

Ahogy a valóságban zajlik: Mivel nem hajt a tatár, lassan-lassan nézegetünk. Annyira lassan, hogy a hitelt felvevő, önerő nélküli párok IS megelőztek minket, akinek az önereje is megvan a vásárláshoz, hiszen van egy tehermentes lakásunk. Hirdetéssel nem foglalkoztunk, mert annyira az sem volt sürgős. Majd csak jön valaki - bár honnan tudná bárki, hogy eladó amikor semmilyen fórumon, formában nem hirdeti magát az ingatlan ... -.

Aztán elmegyünk, megtekintünk családi házakat, sorházakat és megállapítjuk, hogy penészben, dohban, koszban, mocsokban élnek emberek és nem értjük mi kerül 25 milkóba abban, amit láttunk. Aztán hazajövünk, mert az élettől is elmegy a kedvünk és napokig nem nézegetünk, félve a csalódástól.

Aztán jön egy agilis, nagyon határozott ingatlanos, aki megráz minket és eldöntjük pár estét beszélgetés után, hogy akkor mi ebbe belevágunk. Fogalmunk sincs amúgy mibe ... de csináljuk.

Ma mondjuk el a családnak. Asszem 3 hátsófali infarktus lesz benne, majd jövő héten jön az ingatlanos, befotózza  a lakást, meghirdetjük. Alapvetően jó lesz az ára azt gondolom. Szombaton megyünk megnézünk egy számunkra álomházat és meglátjuk. Ha rendben van, vételi ajánlatot kell tenni, foglaló, CSOK, hitelügyintézés, költözés.

Ami nekünk fontos - mert nem akarok anyósomékhoz sátorozni - 3 ütemű kifizetés és késleltetett kiköltözés ... jobban mondva ne azonnali költözés.

Elkezdtek az elképzeléseink egymás felé simulni és bízom abban, hogy most aztán minden bolygóállás nekünk kedvez.