Dé beteg volt. Én beteg vagyok. Ká beteg lesz. Ezt a hónapot sem úsztuk meg egészségesen, pedig a február már kecsegtetett némi fénnyel az alagút végén.

Dének tüdőgyulladása volt. 1,5 hét masszív 39-40 fokos láz, emellé egy oroszlánüvöltéssel kombinált felnőtt jeti köhögése párosult. Dé nagyon jó beteg - ha lehet ilyet mondani - szobanövény kategóriába megy át. Inni kér és csak van. Nem ugrál, nem szüttyög, nem hisztizik, csak fekszik.

Pénteken reggel belázasodott  - nem folyt az orra, nem köhögött -, aznap nem vittem el orvoshoz bízva abban, mint az eddigi betegségeknél pikk-pakk elmúlik. Tudom, szörnyű anya vagyok, hogy azonnal nem rohantam vele dokihoz, a betegebbnél-betegebb gyerekek közé, csak kivártam, hátha elmúlik ez is 3 nap alatt, mint minden más esetben. Hétfőn reggel a gyerekorvosnál kezdtünk. Homeós cuccokat adott, azt kellett szednie, tiszta volt a tüdeje. Szerdán már nagyon köhögött, visszavittem a 4 napos hosszúhétvégére való tekintettel. Akkor már tüdőgyuszija volt.

Ká teljesen kiborult, milyen ez doki ... azonnal orvost váltunk, hogy nem lehet észrevenni -... tiszta idióta volt ... mondtam neki, ha belázasodik legközelebb úgy, hogy mellette semmi tünete nincs ... vagy nincs láza, de taknya-nyála egybefolyik, azonnal orvoshoz kell fordulni, mert biztosan tüdőgyulladása lesz.

Most én vagyok beteg. Természetesen nem mentem el orvoshoz, mert dolgoznom kell.

Úgyhogy Dé holnap szépen leköltözködik anyámékhoz, hogy külön legyünk egy kicsit, mert január óta váltásban fertőzzük egymást.

Március 14-én ESTE elromlott a kazánunk. Ez a tipikusan: vigyázz mit kívánsz! történés (a múltkor nagyon alacsony volt a nyomás, most túl magas). 3,2 Bar a nyomás az 1-1,5 bar helyett rajta minden egyes melegvíznyitáskor, fűtésrendszer beindításkor. Nem attól félek, hogy felrobbanunk, mert ott a biztonsági szelep, ami kiold csak ha pont akkor történik, amikor nem vagyunk otthon, akkor elázunk ... egyik sem jó. Főleg, miután eladtuk már az ingatlanunkat. Természetesen tegnap tudott jönni a szerelő. Hétvégén vagy meleg vizünk volt, vagy fűtésünk és állandó leengedés alatt a rendszer. A kettő nem ment egyszerre.  A mester megállapította mi a baja a kazánnak. Amit ugye már telefonban is elmondtunk neki és mi is tudunk napok óta. Szerencsére nem kért pénzt a kiszállásért, mert ellenkező esetben a fejére húzom a pumpáját. Jön legközelebb, azt ne kérdezzem, mikor, de jön, és vesz rá szelepet meg minden szart, ami kell hozzá.

Elkészült Bubu. Megy, mint az álom ... 118 ezer Ft.

Megtörtént az értékbecslés az ingatlanon, amit meg kívánunk vásárolni. 24 millió lett az értéke, úgyhogy teljesen jó áron vettük. A bank 19,6-ba fogja beszámítani, így is elég lesz a hitelünk felvételéhez. Ma voltam bent a bankba aláírni a befogadói kérelmet és kipengettem a 31.668,- Ft-ot ami az értékbecslés díja és nem jár vissza. 11 milliót igényeltünk, 17.500.000,- Ft kell visszafizetnünk. Elég kemény ... kell LTP is, ha mielőbb a végére akarunk jutni.

Kiderült most menet közben, hogy a családi házunk egy 128 nm-es szövetkezeti lakás. Mindegy, ez marad, ebbe szerettünk bele.

Nem tudtunk nem hogy elmenni .... kimozdulni sem a lakásból a 4 napos ünnep alatt. Cseppet sem bántam, hogy nem madárcsicsergős verőfényes hétvége volt, hanem zimankó. Krisszel lelazulós, kettesben töltött hétvégét terveztünk, természetesen nem jött össze.

Azt hiszem több jó hír nem is kell a hétre.

Az előző bejegyzést eltettem magamnak az emlékek közé, melyre nem szívesen gondolok vissza. Így már könnyebb írni.

Köszönöm a hozzászólásokat, nagyon aranyosak vagytok! A kérdésekre, melyeket feltettetek még magam sem tudom a választ, de nagyon bízom benne, hogy az élet meghozza magával a megoldásokat, vele együtt a helyes utat.

Nyilván az lenne a legjobb, ha hepienddel végződne minden és a boldogan ... amíg meg nem ... érvényesülne.

Kával az "elutazós hétvégénk" nagyon jól sikerült. Valahol mindketten tudtuk azt, ha ez sem jön össze, akkor nincs más lehetőségünk, mint azon gondolkozni hogyan építsük fel egymás nélkül az éltünket. Én 2013 december 18-án egyszer már megtettem, hiszen ki kellett alakítanom olyan élhető mindennapokat, ahol Ká nincs jelen, ezzel párhuzamosan Dé nem szenvedhet hiányt semmiben sem. Ez azzal járt, hogy hazudtam ... nem keveset a  2 éves gyereknek. Takarózhatnék a gyerekpszichológussal vagy bárkivel, akivel erről a témáról beszéltem,akitől  tanácsot kértem, nem teszem; magam is ezt az utat választottam volna.

Vissza a hétvégéhez. Olyat tettünk Kával, amit május 2.-a óta nem. Este 8 órától másnap délig beszélgettünk: őszintén, gyerekmentesen,csak rólunk. A vélt- és valós sérelmeinket átbeszélve, majdhogy nem a legapróbb részletekig kielemezve dőlt belőlünk a szó és még mindig valószínűleg beszélgetnénk, ha nem fogyott volna el egy üveg pálinka a bor kíséretében. Ez is kellett hozzá. Nem volt köntörfalazás, nem volt félrebeszélés, ebből fakadóan nem voltak félreértések. Volt mit megemészteni. Baj lett volna, ha nincs. Volt olyan dolog, amit én akkor este hallottam először egyben, összefüggésében és nyilván nem tetszett amit hallottam. Nem kértünk számon. Meghallgattuk a másikat. Sokszor nyelnem kellett asztalborítás helyett ... nyilván neki is.

Tudjátok mi a legdurvább? 10 éve alkotunk egy párt. És nekünk egy évtized után is voltak kérdőjelek a másikkal kapcsolatban. Most tisztába tettünk mindent onnantól kezdve, hogy ki miért akarta annak idején a másikat - mindketten kapcsolatból léptünk ki a másikért - és a botlások - mindkettőnk részéről - hogyan nem lettek kezelve. Itt érts mindent: az exek el nem engedését, a flörtöket egymás háta mögött, a hazugságokat, hogy a másiknak ne fájjon.

Majd beültünk a forró kádba kényeztetni egymás testét, ha már a lelkeinket kizsigereltük és este 8-kor lefeküdtünk aludni. Másnap kérdezte Ká, hogy mit érzek? Őszinte voltam hozzá: kurvára másnapos voltam a pálinkától ... 

Komolyra fordítva a szót: beszélgettünk 7 órát a kérdést követően és megállapítottuk, hogy nekünk 3 havonta el kell mennünk valahova a világ végére azért, hogy beszélgethessünk, magunk mögött hagyva mindent. Hogy legyen lehetőségünk úja érezni egymás iránt. Hogy újra szerelmesek lehessünk, hogy újra egymás szemébe tudjunk nézni. 

Baromi nagy bátorság kellett mindkettőnknek ahhoz, hogy ezeket a mondatokat meglépjük és egymás arcába tudjuk mondani azokat, amikért valószínűleg mások elválnak. 

Mi most nem tesszük. Aztán meglátjuk mi lesz. Érdemben nagyon sokat javult a kapcsolatunk. Meg akarom lepni, ha van időnk. Meg akarom ölelni, vágyom a társaságára akkor is, ha csak egy filmet nézünk meg. Szeretek a társaságában lenni és minden nap megkérdezem hogy telt a napja ... és most már érdekel is.

Hétvégén elutaztunk egy kapcsolatmentő tréningre Kával. 

Oka: 3,5 év egymás nélkül eltöltött idő, a közben felmerülő problémák, a túlélési technikák, melyek nem mindig voltak nyerő megoldások, az érzelmi eltávolodás, az egymás mellett elbeszélés és sorolhatnám még a piti dolgokat, de nekünk ezek a legégetőbb gondjaink.

Voltak előzmények. Terveztem leírni. Egyszer úgy egyben. Kiírni magamból, hogy könnyebb legyen, hiszen pár emberen kívül nem beszéltem senkinek az elmúlt 4 évünkről.