A 2017-es év végi ünnepek több szempontból is különlegesek voltak számunkra. Egyrészt Ká velünk ünnepelt. Ilyen 2013 óta nem történt. Nagyon jó, békés, meghitt, boldog, csillámporos ...................... is lehetett volna, ha nem vesztünk volna össze már 23-án azon, hogy
- milyen ez a fa - szerintem amúgy a legcsodálatosabb fánk volt az eddigi eltöltött 10 közös év alatt -
- az égősorokon - a fa gömbalakja okán 3 égősor ment fel a fára és ezzel együtt is csak minimális fénye volt. Természetesen mindhárom fényfűzér más-más színű, formájú és fényű volt. Emellett az egyik, amelyiket nem mellesleg Ká hozott zárlatos lett, így majdnem leégett a boldog karácsonyfánk -.
- a díszek és az égősorok felhelyezési sorrendjén
- a díszeken - miért ennyiféle, miért ennyi színű és miért nem olyan színű ...hát bazd meg azért, mert egész eddig egyedül kellett becsempésznem a bevásárlótáskámba, majd azon izgultam, hogy ne törjön össze a buszon és a gyerek ne vegye észre. Emellett színtévesztő vagyok és igazából ha zöld a háttér, nekem tök mindegy színű a dísz én nem látom. Volt olyan év, hogy komplett öltözetben raktam ki a fát Vízkeresztkor, mivel nem láttam a díszeket rajta. A szomszédasszonyom leszedte jóindulatból és bekopogott egy nagy doboz dísszel.
- miért nem készítek 12 tekercs bejglit?
- miért vásároltam neki ennyi ajándékot?
Felsorolhatnék még millió-egy dolgot. A lényeg, hogy egyedül sokkal egyszerűbben ment. Ká amúgy is nagyon körülményes és ha még segíteni is akar ... na az maga a katasztrófa. Én pörgök, mindent azonnal megcsinálok, etz m
