http://www.futuramoson.hu/hu

A legszuperebb gyerek/felnőtt játszótér.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki érdeklődő, szereti a csodát, a varázslatot!

Legfőképp annak ajánlom, akinek iskolás évei alatt egy életre elvették a kedvét a matematika, fizika, kémia, földrajz, környezetismeret tantárgyaktól és az általuk tanítani hivatott tananyagtól. Én tipikusan ebbe a csoportba tartozom. Jobban mondva tartoztam ... múlt időben.

Nevetségesnek, sőt szánalmasnak tartom - és ezzel nem magamat minősítem -, hogy 35 évesen kellett szembesülnöm azzal, hogy Mosonmagyaróváron egy 3 emeletes házban tudtam megtanulni 10 év reáltantárgy anyagát 2,5 óra leforgása alatt úgy, hogy közben játszottam, nevettem, kipróbáltam, megtapasztaltam, mesét hallgattam. Ez hiányzik minden humán lelkületű gyereknek és azoknak a pedagógusoknak, akik képtelenek színt vinni a tantárgyakba és szemléletesen tanítani.

Az első 1 órában észre sem vettük, hogy Dé is velünk van, annyira lenyűgözött minket a Minden.

Mindenki menjen FUTURÁZNI :D

Lassan-lassan megsajnálom a hideget. Minden fórumról, még a csapból is töményen az folyik: ki mennyire- lehetőleg egymást túllicitálva - utálja a hideget?!

Én szeretem a fagyos, arcbakapós, comblefagyós, hóesős, remegős hideget. Van sapkám, sálam, kesztyűm, vastag cipőm, nadrágom, pulcsim, zoknim stb ... amivel megelőzhető a tagbafagyás úgy, hogy Dével többször sétáltunk nagyokat az elmúlt napokban.

Én a téli hónapokban sokkal tevékenyebb vagyok, mint a dögmeleg, izzadós, büdös nyári hónapokban, amikor nem kapok levegőt. Kimegyek, leégek és kifolyik a szemem amellett, hogy izzadok. Sminkelni nem lehet. A városi panel ontja magából a bűzt, a párát és a forróságot este 10-től. Mindig sötét van a lakásban, mert nem lehet egyéb módon hűteni az ingatlant, egyébiránt nem tudsz megmaradni bent. Aludni nem lehet. Engem a nyár nem pihentet, hanem kicsinál.

Novemberben születtem. Gyerekkoromban több olyan szülinapi bulimra emlékszem, ahova edzőcipőbe jöttek a gyerekek és téli csizmába mentek haza, mert akkora hó esett pár óra alatt, hogy anyám szánkón húzta haza a hadsereget.

Szeretem a telet: a szánkózást, a hógolyózást, a hóemberépítést, a hóban fetrengést, a hideget. A hóestés rám terápiás hatással van. Este lemegyek a ház elé az udvarra és a lámafényben nézem a millió pöttyöt, ahogy aláhullanak. Megnyugtat. Szeretek hóban vezetni, nem hófúvásban, csak hóban, max. hóesésben. Szeretek hóban sétálni, mikor rúghatom a havat. Szeretem a havat, mikor az arcomba csap séta közben. A havas tájjal nehezen tudok betelni. Szeretek havat lapátolni. Szeretem vastag kesztyűben az autót jégteleníteni reggel fél 7-kor. Kihívás s vezetés havas úton. Annyira koncentrálok, hogy kilóg a nyelvem közben állítólag. Mondjuk azt nem szeretem, amikor kinyitom az kocsi ajtaját és behordja a szél a havat. Én még fázni is szeretek mikor hull a hó, hiszem amikor bemegyek, kiolvadhatok, meleg teát ihatok és jól vagyok. Szeretem a meleg szobából nézni a hóesést. Ilyenkor süthetek kedvemre, nem gond, hogy bemelegítem a lakást.

Most még azt sem mondhatják a télellenzők, hogy latyakos, mocskos telünk van. Nálunk még itt a nagyvárosban IS hófehér minden!

Áll a hátamon a szőr, amikor valaki azon csodálkozik, hogy március elsején miért nincs tavasz? Baszki, március 21-én van a tavasz első napja. Addig bárhogy is számolom 3 hét van még. Ha visszagondolok évekkel ezelőtt egyértelműen látszik, hogy az évszaki jellegzetességek eltolódnak. Novemberben nagyon ritkán találkozunk hóval, márciusban viszont többnyire igen.

Szóval én kampányolok a hideg mellett, tessék felöltözni, megfogni egymás kezét és sétálni 5 percet a szakadó hóban!

A nőgyógyászom a két lábon járó realizmus. Szó szerint. Még a homeopátiában sem hisz, ami számomra szentségtörés. Persze más számára a homeós bogyók életellenesek ...

A nőgyógyászom miután tegnap meglátott, kishíján sírva fakadt. Először arra gondoltam nagy riadalmában sokkot kapott. Aztán rájöttem, miután majom módjára végigturkászta a fejem bruttó 4,5 percben: örült. Őszintén. Csodálkozott. Azt mondta, ha nem a saját szemével látja, nem hiszi el.

A haj, a leggyorsabban növő szövet. Átlagosan havonta 1 centiméterrel lesz hosszabb, ebből könnyen kiszámítható, hogy ez naponta 0,33 millimétert, éves szinten pedig 12 centimétert jelent. Az én hajam 4 hét alatt 2 centit nőtt, elkezdett besűrűsödni és a fodrász formát vágott. Hozzáteszem:teljesen kopaszról indultunk.

Szóval az orvosom nekiállt megmagyarázni, hogy ez biztosan góc volt, nagyon eltalálták az antibiotikumot, mennyire szuper az orvostudomány és még sorolhatnám az öntömjénezést. Közbevágtam: nem volt góc, nem kaptam antibiotikumot, nem szedtem semmit. Ami önmagában nem igaz, mert vasat és 1500 mg-os C-vitamint nyomatom a homeós bogyókkal.

Megdöbbent és közölte, hogy ilyen nincs és ha nem a saját szemével látja - nem asszisztálja végig - nem hiszi el a történetet. Legfőképp azzal nem tud megbirkózni, hogy milyen ütemben hullott ki és nő vissza. Most döntöttem meg számára a hihetetlen orvosi esetek kategóriát.

Csak maradjon így...

Ő foglalózik

Mi foglalózunk

Ők nem foglalóznak.

Nagyon könnyű helyzetben vagyunk a sráccal, aki megvásárolja az "otthonunkat": minden megbeszélhető, mindenre találunk megoldást, rugalmasak vagyunk, tudunk úgy tárgyalni beszélgetni hogy minden mondattal előrehaladunk és kipipálhatjuk a kérdőjeleket. 10 nap alatt eladtuk a lakást.

Az az ingatlan, amit mi vásárolunk meg ... nos ... amikor az első kérése az eladónak, hogy mikor fizettek már, holott tudja, mivel elmondtuk neki nem egyszer, nem kétszer, sőt az ingatlanos is elmondta többször: nekünk el kell adni a lakásunkat, mellette hitelt kell felvennünk hogy fizetni tudjunk részükre. A srác, aki megvásárolta a lakásunkat is hitelezik, tehát várnunk kell. Tudták, tetszett nekik, hiszen így nem kell azonnal költözniük, bár nincs hova, mert a nézegetéssel hadilábon állnak, de a pénz már kellene nekik. Májusi költözést beszéltünk meg eredetileg, ők még mondták is, hogy az nagyon korai szerintük. Amúgy pénteken kaptak 2,4 milla foglalót tőlünk. Ezzel tudnának foglalózni, előlegezni amit akarnak. Tegnap a lány azt mondta a telefonba nekem, hogy áron alul adták el az ingatlant és már nagyon megbánták. Erre nem tudtam mit mondani, nemcsak mert nem igaz, hanem mert mit lehet erre válaszolni? Nagyon bízom benne, hogy nem fognak visszalépni, az ultra nagy szopás lenne nekünk.

Jövő héten adásvételizünk a mi lakásunk ügyében, a másik párral következő hétfőn. A vallásuk nem engedi a pénteki napnyugta utáni tevékenységet. Ami mindenkinek szíve-joga. Elfogadom, csak nekünk ez így plusz kör, bár ezzel lesz időnk végiggondolni a kifizetési ütemezésünket.

Igyekszem nagyon pozitívan állni a dologhoz és csak a jót bevonzani.

A hitelkérelem beadásáról is írok, ha már ott tartunk ... csak már lenne meg az adás-vételi.

Milyen aktuális témavezető lehet február 14-én?  Valentin-nap.

Éveken keresztül nem tudtam, hogy ünnepeljük a férjemmel a Valentin-napot. Azt gondoltam, hogy ez egy jó alkalom a bulizásra vagy a bulizás okának kinevezésére. Aztán az első sittes év alatt rá kellett jönnöm, hogy mégis csak megemlékezünk.

A férjem óriási borítékban küldött egy fényképet rólunk, amihez gyönyörű keretet készített és ezer-milliószor, különféle nyelveken ráírta, hogy szeretlek. Bár hozzáteszem, hogy nem látom értelmét úgy, hogy évekbe telt, mire megjegyezte  a születésnapomat, névnapomat. Évek kellettek ahhoz is, hogy felhagyjon a november 4.-ei, excsaj-születésnapon történő óriási virágcsokorral köszöntgetésnek - amúgy az enyém is novemberben van, csak 18-án -. A házassági évforduló dátumát szerintem ma sem tudja.

A lényeg: bennem él a kép, ahogy állok a borítékkal a nappali bukóablaka alatt és nem tudom mire vélni a dolgot. Állok egyik lábamról a másikra. Totál Micimackó effekt: még a kezemmel is megvakartam a fejem ... Először a születésnapom dátuma jutott az eszembe, aztán a névnapom, majd az ő évszámai, még a gyerek dolgai is végigfutottak az agyamon. Mivel nem stimmelt egyik sem és nyilvánvalóan sem karácsony, sem húsvét, sem hanuka, sem március 15.-e, sem bérmálás, keresztelő, házassági évforduló nem volt, komolyan nekiálltam törni a fejem. A telefonom pittyenése törte meg a gondolatmenetemet, mikor a barátnőm képes üzenete jött: pasijától óriási Valentin-napi lufit kapott.

Basszus Valentin-nap!!!!!!!!

Azonnal nekiálltam az ajándék-gyártásnak, mivel sitteséknek nem lehet bármit beküldeni .... khm ... szóval kivágtam többszáz miniszívecskét és beletettem egy A4-es borítékba ... hogy fog örülni neki, ha kibontja ... és igen ... szégyenszemre azt hazudtam, hogy nem felejtettem el, csak késik a levelem ... és nyilván nem az én hibámból.

A múlt heti totyorgás után rohamosan felgyorsultak az események. Megtáltosodtunk. Van ez így, ha lebeg a szemünk előtt a cél, helyesebben: ha vérszemet kapunk.

Szombaton megtekintettünk egy házat. A HÁZAT. Első látásra szerelem, olyan, amilyent elképeztünk. Még aznap este tettünk vételi ajánlatot 24 millióra. 24,5-re tartják. 128 nm2, alul gyönyörű, gépiesített konyha, spejz, nappali, étkező, fürdő, wc, garázs. Tetőtérben 4 szoba, közlekedő, fürdő, wc, óriás terasz. A gyors ajánlattételnek egy oka volt: nem csak mi "tekintettük" meg a házat, hanem jött velünk egy pár, akiknek szintén nagyon tetszett.

Kicsi udvar 6 gyümölcsfával, mini kiskerttel, eperrel, málnával. A lakrész teljesen patent, hozzá sem kell nyúlni évekig. Viszont a ház homlokzata katasztrófa. A szigetelés kész, ám a munkások leléptek a pénzzel, így annyiban maradtak a munkálatok, nincs színezve a fal. Arra kell költeni. Redőnyök, függönyök kellenek, illetve az udvaron hátul van egy viskó, amit csak a lehelet tart össze, így az bontásra ítéltetett. Viszont a megmaradt téglából garázst lehet építeni. Csinálnánk egy teraszt és az udvaron éktelenkedő aknafedőt is kicserélnénk, mert életveszélyes és a lehető legrosszabb helyen van: a lépcső előtt közvetlenül.

Ennek a célnak az eléréséhez a következő dolgokra van szükség: eladni a mi lakásunkat - holnap jön az ingatlanos befotózni, kedden már fent lesz a hirdetési portálokon - megkapni a CSOKot és a hitelt - amivel kapcsolatban Ká büntetett előélete miatt vannak kételyeim -. Foglalózás: 2.400.000,- Ft-ot kell kiperkálni a tulajoknak 1 hét múlva - ami nincs meg teljes egészében. Majd a többit a megbeszélt üzemben kifizetni.

Mindezt májusi költözéssel lezongorázni.

Ennyi.

Alapvetően az lenne a célszerű és célravezető, ha az elképzeléseink minimum hasonló irányba mennének a férjemmel. Emellett az elképzelés és a valóság baromi messze áll egymástól. Na lássuk:

Elképzelés: gondolunk egyet, persze akadnak göcsörtök a dologban, de nagyobb megfeszülés nélkül nagyon gyorsan ki tudunk nézni egy ingatlant, majd abba bele tudunk szeretni, meg tudjuk vásárolni és be tudunk költözni. Persze mindezt az után, hogy a lakásunkat eladjuk, hitelt és CSOKot veszünk fel

Ahogy a valóságban zajlik: Mivel nem hajt a tatár, lassan-lassan nézegetünk. Annyira lassan, hogy a hitelt felvevő, önerő nélküli párok IS megelőztek minket, akinek az önereje is megvan a vásárláshoz, hiszen van egy tehermentes lakásunk. Hirdetéssel nem foglalkoztunk, mert annyira az sem volt sürgős. Majd csak jön valaki - bár honnan tudná bárki, hogy eladó amikor semmilyen fórumon, formában nem hirdeti magát az ingatlan ... -.

Aztán elmegyünk, megtekintünk családi házakat, sorházakat és megállapítjuk, hogy penészben, dohban, koszban, mocsokban élnek emberek és nem értjük mi kerül 25 milkóba abban, amit láttunk. Aztán hazajövünk, mert az élettől is elmegy a kedvünk és napokig nem nézegetünk, félve a csalódástól.

Aztán jön egy agilis, nagyon határozott ingatlanos, aki megráz minket és eldöntjük pár estét beszélgetés után, hogy akkor mi ebbe belevágunk. Fogalmunk sincs amúgy mibe ... de csináljuk.

Ma mondjuk el a családnak. Asszem 3 hátsófali infarktus lesz benne, majd jövő héten jön az ingatlanos, befotózza  a lakást, meghirdetjük. Alapvetően jó lesz az ára azt gondolom. Szombaton megyünk megnézünk egy számunkra álomházat és meglátjuk. Ha rendben van, vételi ajánlatot kell tenni, foglaló, CSOK, hitelügyintézés, költözés.

Ami nekünk fontos - mert nem akarok anyósomékhoz sátorozni - 3 ütemű kifizetés és késleltetett kiköltözés ... jobban mondva ne azonnali költözés.

Elkezdtek az elképzeléseink egymás felé simulni és bízom abban, hogy most aztán minden bolygóállás nekünk kedvez.

Az a tény, hogy 16 órás alvásdeficittel küzdök múlt hét szombat óta mindent elmond a hétvégénkről.

Az a tény, hogy egy 14 éve versenyszerűen pókerező ember képtelen kirakni a flösst, a fullt, a pókert vagy akár egy párt .............. egy szextivity és egy Dé 5 éves activity kártyából az bemutatja a hétvégi állapotunkat. (Story: Imi nézi, nézi, nézi a kezeiben lévő kártyáit, majd megszólal: Bazd meg, 14 éve versenyszerűen pókerezek, de nem tudok kirakni ebből semmit!!! Nem értem!!! Mondom: te Imi, ez egy szextivity és egy gyerek activity kártya, nem póker. Imi: Akkor már értem!)

Az a tény, hogy 9-en voltunk és ebből ketten "nem ittunk" mégis elfogyott 1,5 üveg whyski, 4 üveg pálinka, 2 üveg Tátratea, 1 üveg vodka és 4 üveg pezsgő azért elgondolkoztató.

Az a tény, hogy 6-kor kezdődött a buli és másnapig tartott láttatja, hogy baromi jó összejövetel volt.

Az a tény, hogy Ká nem emlékszik éjféltől kezdve a dolgokra csak azt bizonyítja, hogy baromi sokat ivott.

Az a tény, hogy CSAK ketten emlékszünk a bulira megnyugtató és ebből fakadóan mindenki a kezünkben van :D :D :D  

Hétvégén tartjuk Ká és az egyik legjobb barátnőnk szülinapját. december közepe óta halasztódik a dolog. Meglepi buli lesz - remélhetőleg -. Meghívtam mindenkit, akit nagyon szeretnek. Ká és a barátnő, aki Dé keresztanya amúgy ezer éves barátok. Régen nagy szerelmek is voltak, aztán megjött mindkettő esze. Meglepi vendégek is lesznek. Készítettem kisfilmet az életükről, a tortát is én készítem. Úgy kell sütnöm-főznöm, hogy Ká végig velem lesz. Azt gondolom, hogy semmit sem fog észrevenni, mert állandóan a konyhában tevékenykedem, amikor otthon vagyunk. Nem lesz feltűnő. Holnap még lufiékért kell elmennem, a lakás 18 nm2-es nappaliját átvarázsolnom 39 nm2-ré, hogy a meghívottak normálisan elférjenek. Na ez az egy dolog rejtély számomra egyelőre, de megoldom. Nem akarok pörögni semmin. Sőt, életemben először képes voltam kiadni a feladatokat a kezeim közül: lesz aki még süt, más a piákat intézi. Nekem marad a szervezés, a kiegészítők, a kaja, takarítás és a játékok.

A meghívottak gyerekeit szuggerálom napok óta, hogy kerüljön el mindenkit a betegség. 

Mivel kelt ma reggel a gyerekem? Persze, hogy hőemelkedéssel és torokfájással. Ma nem ment oviba, holnap sem fog. Szombaton viszont mamáékhoz lesz lepattintva. Tudom. Gonosz és szívtelen anya vagyok, hogy valós vagy vélt betegséggel nem mellettünk van a gyerek. Lépjünk is túl ezen. Már csak azért is, mert 100 %-ban biztos vagyok abban, hogy lelki eredetű és képes önmagát lebetegíteni. Ha Kával marad otthon nem fáj a torka, nem lázas, mehetnek/nének csavarogni - gondolja Dé. Ha én vagyok otthon, hőemelkedés, torok-hasfájás. Mindenesetre elviszem egy teljes vérképre, ma megyek a dokijához homeopátiás tanácsadásra, úgyhogy megkérem, hogy szúrja meg a gyereket és ha minden rendben lesz Dével, akkor elviszem őt is természetgyógyászhoz, mert azt gondolom, hogy az apja elvesztésétől való félelem ennyire erős benne. Főleg most, hogy meghallotta, külföldi munka van kilátásban a költözés latolgatása okán. Amíg Ká nem volt velünk, azt mondtuk Dének, hogy nagyon messze - külföldön - dolgozik. Szóval valószínűleg kapcsol az agya.

December 20.-ától január 18.-áig 6 napot abszolvált a gyerek az óvodában. Jár 2-3 napot és egy hetet itthon van úgy, hogy már nincs vitamin, immunerősítő amit ne szedne.

A 2017-es év végi ünnepek több szempontból is különlegesek voltak számunkra. Egyrészt Ká velünk ünnepelt. Ilyen 2013 óta nem történt. Nagyon jó, békés, meghitt, boldog, csillámporos ...................... is lehetett volna, ha nem vesztünk volna össze már 23-án azon, hogy

• milyen ez a fa - szerintem amúgy a legcsodálatosabb fánk volt az eddigi eltöltött 10 közös év alatt -
• az égősorokon - a fa gömbalakja okán 3 égősor ment fel a fára és ezzel együtt is csak minimális fénye volt. Természetesen mindhárom fényfűzér más-más színű, formájú és fényű volt. Emellett az egyik, amelyiket nem mellesleg Ká hozott zárlatos lett, így majdnem leégett a boldog karácsonyfánk -.
• a díszek és az égősorok felhelyezési sorrendjén
• a díszeken - miért ennyiféle, miért ennyi színű és miért nem olyan színű ...hát bazd meg azért, mert egész eddig egyedül kellett becsempésznem a bevásárlótáskámba, majd azon izgultam, hogy ne törjön össze a buszon és a gyerek ne vegye észre. Emellett színtévesztő vagyok és igazából ha zöld a háttér, nekem tök mindegy színű a dísz én nem látom. Volt olyan év, hogy komplett öltözetben raktam ki a fát Vízkeresztkor, mivel nem láttam a díszeket rajta. A szomszédasszonyom leszedte jóindulatból és bekopogott egy nagy doboz dísszel.
• miért nem készítek 12 tekercs bejglit?
• miért vásároltam neki ennyi ajándékot?

Felsorolhatnék még millió-egy dolgot. A lényeg, hogy egyedül sokkal egyszerűbben ment. Ká amúgy is nagyon körülményes és ha még segíteni is akar ... na az maga a katasztrófa. Én pörgök, mindent azonnal megcsinálok, etz m